A Netflix új romantikus drámája, az Üzenetek Isabelle-nek rövid idő alatt komoly érzelmi hullámot indított el a közösségi médiában. A nézők egymást figyelmeztetik, hogy a történet jóval nehezebb és fájdalmasabb élmény annál, mint amit egy könnyed szerelmes filmtől várnának. A TikTokon és más platformokon sorra jelennek meg azok a videók, amelyekben síró nézők mesélik el, mennyire megérintette őket Jill és elhunyt húga, Isabelle története. A film ugyan romantikus történetként indul, valódi ereje azonban nem a szerelemben, hanem a gyász, az elengedés és a testvéri kapcsolat bemutatásában rejlik. Zoey Deutch alakítása pedig végig képes hitelessé és emberivé tenni az egyébként helyenként kifejezetten giccses történetet.

Közösségi médiás jelenség lett a Netflix új romantikus drámája

Az Üzenetek Isabelle-nek című film bemutatása után hamar világossá vált, hogy a történet jóval erősebb érzelmi reakciókat vált ki a nézőkből, mint egy átlagos romantikus dráma. A közösségi oldalakon számos olyan bejegyzés és videó jelent meg, amelyben a nézők arról beszéltek, hogy a film váratlanul mélyen érintette őket.

Sokan külön kiemelték, hogy akinek testvére van, annak különösen nehéz lehet végignézni Jill és Isabelle kapcsolatát. A történet ugyanis nemcsak egy szerelmi szálra épül, hanem arra a veszteségre is, amelyet egy testvér elvesztése jelenthet.

A reakciók Zoey Deutchhoz, a film főszereplőjéhez is eljutottak. A színésznő Jimmy Fallon műsorában arról beszélt, hogy a stáb számára sokat jelentett látni, milyen erősen megérintette a történet a közönséget.

Hasonló érzelmi hullámot legutóbb a Netflix Egy nap című sorozata váltott ki. Az Üzenetek Isabelle-nek ugyan más történetet mesél, de ugyanúgy képes a romantikus műfaj mögött egy sokkal mélyebb, veszteségről szóló történetet felépíteni.

A szerelem csak az egyik rétege a történetnek

A film főszereplője Jill, aki elveszíti húgát és egyben legjobb barátját, Isabelle-t. A lány egész életében súlyos betegséggel küzdött, a két testvér kapcsolata pedig a történet központi eleme.

A visszaemlékezések megmutatják közös gyermek- és fiatalkorukat, az első szerelmeket, az iskolai csínyeket és azokat a pillanatokat, amikor a világ nehézségei elől a konyhába menekültek sütni. Ezek a jelenetek nemcsak Isabelle alakját teszik élővé, hanem azt is megmutatják, hogy Jill vesztesége mennyire mély és személyes.

Jill később elköltözik otthonról, hogy cukrászként valósítsa meg az álmait. Húgával azonban továbbra is szoros kapcsolatban marad, rendszeresen hangüzeneteket küld neki, és ezt a szokását Isabelle halála után sem hagyja abba.

A hangüzenetek a gyász feldolgozásának eszközévé válnak. Jill így próbál kapcsolatban maradni azzal az emberrel, akit már nem érhet el, miközben képtelen teljesen elfogadni, hogy a húga nincs többé.

Egy idegen hallgatja meg a neki nem szánt üzeneteket

A történet romantikus szála akkor kezdődik, amikor kiderül, hogy Isabelle régi telefonszámát időközben egy idegen férfi, Wes használja. A férfi meghallgatja Jill hangüzeneteit, és lassan egyre jobban érdeklődni kezd a lány iránt.

Wes végül felkeresi Jillt, majd közel kerül hozzá. Közben azonban eltitkolja, hogy valójában honnan ismeri, és hogy hosszabb ideje hallgatja a neki szánt, rendkívül személyes üzeneteket.

Ez a történeti alap könnyen válhatna nyugtalanítóvá vagy hiteltelenné. Egy ismeretlen férfi ugyanis bizalmas hangüzenetek alapján keresi meg a gyászoló nőt, ami más megközelítésben akár zaklatásként is értelmezhető lenne.

Nick Robinson alakítása azonban képes elhitetni, hogy Wes alapvetően jó szándékú, érzékeny és romantikus figura. A karakter furcsa döntései ellenére működik a történet, elsősorban a két főszereplő közötti természetes kapcsolatnak köszönhetően.

Zoey Deutch viszi a hátán az egész filmet

Az Üzenetek Isabelle-nek legnagyobb erőssége Zoey Deutch alakítása. A színésznő egyszerre tudja hitelesen megmutatni Jill fájdalmát, humorát, bizonytalanságát és szeretetéhségét.

A gyászoló testvér szerepében nem válik túlzottan érzelgőssé, még akkor sem, amikor maga a forgatókönyv erősen közelít a giccshez. Deutch játéka képes visszafogni azokat a jeleneteket, amelyek egy gyengébb alakítással könnyen túlzóvá válhatnának.

Jill karaktere nem kizárólag szenvedő nőként jelenik meg. Egyszerre próbál új életet kezdeni, szakmailag helytállni, szerelembe esni és közben valamilyen formában továbbra is kapcsolatban maradni Isabelle emlékével.

A színésznőnek a humor is jól áll, és a romantikus jelenetekben is természetesen működik. Nick Robinsonnal való közös játéka sokat segít abban, hogy a film szerelmi szála a forgatókönyv gyengébb pontjai ellenére is szerethető maradjon.

A gyász és a szerelem jól erősíti egymást

A film hangulata végig melegszívű marad, még akkor is, amikor a történet fájdalmas témákat érint. A szerelem és a gyász nem egymást gyengítik, hanem egymás mellett működnek.

Wes nem egyszerűen új kapcsolatot jelent Jill életében. A férfi megjelenése arra kényszeríti a főszereplőt, hogy újra kapcsolódjon a világhoz, miközben még mindig erősen kötődik elhunyt húgához.

A mellékszereplők is szerethetőek, Jill és Wes családja egyaránt támogató. A film nem próbál mesterségesen gonosz vagy manipulatív szereplőket beépíteni csak azért, hogy több konfliktus legyen.

Ez ritka erény a romantikus műfajban, ahol gyakran egy rosszindulatú ex, egy ellenséges családtag vagy egy erőltetett félreértés szolgáltatja a drámai feszültséget. Az Üzenetek Isabelle-nek ehelyett elsősorban a veszteségből, a titkolózásból és a bizalom kérdéséből építi fel konfliktusait.

Nem minden romantikus filmes klisé működik

Leah McKendrick rendezése ugyanakkor több ponton túlságosan is ragaszkodik a romantikus filmek jól ismert eszközeihez. A történet néha mintha bizonyítani akarná, hogy pontosan ismeri a műfaj szabályait, és ezt túl sok önreflexív poénnal hangsúlyozza.

A szereplők például arról beszélnek, hogy egy romantikus filmben az adott pillanatban lassított felvételben kellene futniuk. Az ilyen kikacsintások nem mindig teszik szellemesebbé a történetet, inkább kizökkentik a nézőt az érzelmi folyamatból.

A popkulturális utalások sem mindig működnek. A Csillagainkban a hiba vagy a Séta a múltba emlegetése túlságosan direkt módon helyezi el a filmet a sírós romantikus drámák hagyományában.

Ahelyett, hogy a történet önmagáért beszélne, néha mintha más, már ismert filmek érzelmi hatását próbálná megidézni. Erre azonban nincs feltétlenül szükség, mert Jill és Isabelle kapcsolata önmagában is elég erős alapot biztosít.

A Netflix jól ismert receptje is visszaköszön

A filmben több olyan megoldás is megjelenik, amely mára a Netflix romantikus produkcióinak szinte állandó elemévé vált. Ilyenek például a gondosan kiválasztott popdalok, a látványos montázsok és a gyorsan felépített szerelmi kapcsolat.

Taylor Swift dalai is többször felcsendülnek, mintha a zenei választás automatikusan szerethetőbbé és modernebbé tenné Wes karakterét. A férfi figurájának azonban nincs szüksége ilyen külső segítségre, mert Nick Robinson alakítása önmagában is működőképes.

Jill és Wes kapcsolatának kialakulását a film helyenként túl gyorsan intézi el. A megismerkedés és az egymáshoz közeledés több fontos szakaszát montázsok helyettesítik, így a néző kevesebbet lát abból, hogyan alakul ki valódi érzelmi kötődés közöttük.

A két színész kémiája azonban sok hiányosságot elfed. Még akkor is elhihetővé teszik a kapcsolatot, amikor a forgatókönyv nem ad elegendő időt vagy részletet annak kibontására.

A befejezés az elengedésről beszél a legszebben

Az Üzenetek Isabelle-nek legfontosabb mondanivalója a film végére válik igazán világossá. A történet nem azt állítja, hogy egy új szerelem képes eltüntetni a gyászt, vagy hogy egy veszteség egyszerűen feloldható egy romantikus kapcsolatban.

Jillnek nem Isabelle helyett kell új embert találnia. A feladata az, hogy megtanuljon együtt élni a veszteséggel, miközben lassan újra helyet enged az örömnek, a szerelemnek és a jövőnek.

A hangüzenetek szimbolikus jelentősége is itt teljesedik ki. Eleinte Jill kapaszkodót keres bennük, később azonban el kell jutnia oda, hogy kapcsolatuk emléke ne akadályozza meg a továbbélésben.

A film befejezése érzékenyen beszél arról, hogy az elengedés nem felejtést jelent. A gyász nem szűnik meg egyik pillanatról a másikra, de idővel átalakulhat, és a fájdalom mellett új élményeknek is helyet adhat.

Többet mond a veszteségről, mint a szerelemről

Az Üzenetek Isabelle-nek alapvetően romantikus filmként jelenik meg, valódi ereje azonban nem a szerelmi történetben rejlik. Jill és Wes kapcsolata fontos része a cselekménynek, de a film legemlékezetesebb pillanatai a két testvérhez és a hiány feldolgozásához kötődnek.

A történet nem újítja meg a romantikus műfajt, és több ponton túlzottan alkalmazkodik a Netflix megszokott receptjeihez. A giccses jelenetek, a popdalok és az önreflexív poénok időnként gyengítik a film természetességét.

Zoey Deutch alakítása, a két főszereplő közötti működő kémia és a testvéri kapcsolat érzékeny bemutatása azonban végül szerethetővé teszi az alkotást. Azok számára, akik egy egyszerre sírós és reményt adó romantikus drámára vágynak, az Üzenetek Isabelle-nek valószínűleg maradandó élmény lesz.

A film legfontosabb üzenete végül nem az, hogy minden fájdalmat begyógyít a szerelem. Inkább azt mutatja meg, hogy a veszteség után is lehet tovább élni, de az első lépést mindenkinek saját magának kell megtennie.

MNO PULZUS

 Fotó: Netflix