Magyar Péter és a Tisza-kormány gazdaságpolitikai üzeneteinek egyik központi eleme, hogy Magyarország felemelkedéséhez nem elsősorban megszorításokra, hanem a NER-ben kiépült rablóállam lebontására, a korrupciós csatornák elzárására és az üzleti bizalom helyreállítására van szükség. A miniszterelnök korábban úgy fogalmazott: „Nem kell ahhoz megszorítás, hogy újra legyen üzleti bizalom, hogy olcsóbban tudjuk finanszírozni a gazdaságot, hogy megszüntessük a korrupciót.” A kérdés azonban az, hogy a korrupció felszámolása önmagában elég lehet-e a magyar gazdaság felpörgetéséhez, mennyi vagyont tud visszaszerezni az állam, és milyen gyorsan jelentkezhetnek a pozitív hatások. Antikorrupciós szakértők szerint a lehetőség óriási, de a feladat jóval több egyszerű pénzvisszaszerzésnél: a közbeszerzési rendszer, az állami újraelosztás, a jogbiztonság és a piaci verseny helyreállítása is elengedhetetlen.

A Tisza-kormány a korrupció felszámolására építi a gazdasági fordulatot

A Tisza-kormány első hónapjaiban látványosan nekilátott annak a rendszernek a lebontásához, amelyet a miniszterelnök és több kormánytag a NER gazdasági alapjaként azonosít. Ide tartoznak a túlárazott állami beszerzések, a járadékvadász konstrukciók, az egész szektorokat hosszú időre lekötő koncessziók, a monopolhelyzeteket teremtő keretszerződések és azok a csatornák, amelyeken keresztül közpénz áramolhatott magánvagyonokba.

Magyar Péter gazdaságpolitikai érvelése szerint ezek megszüntetése nemcsak igazságtétel, hanem növekedési program is. Ha az állam olcsóbban tud beruházni, ha helyreáll a verseny, ha visszatér az üzleti bizalom, és ha a közpénzek nem kiváltságos szereplőkhöz áramlanak, akkor a magyar gazdaság újra mozgásba lendülhet.

Ez a megközelítés különösen fontos az euró bevezetéséről, a költségvetési egyensúlyról és az uniós források hazahozataláról szóló vitákban. A Tisza-kormány azt próbálja bizonyítani, hogy a gazdasági stabilizáció nem feltétlenül lakossági megszorításokon keresztül érhető el, hanem a rendszerből kiszivattyúzott pénzek, a pazarló állami működés és a korrupciós felárak leépítésével is.

A nagy kérdés az, hogy ez a politika milyen gyorsan képes kézzelfogható eredményt hozni. A szakértők szerint a korrupció visszaszorítása valóban felszabadíthat jelentős gazdasági energiákat, de a magyar helyzet annyira mélyen beágyazott, hogy egyszerű antikorrupciós csomagnál többre lesz szükség.

Nem egyszerű korrupcióról, hanem rablóállamról beszélnek a szakértők

Tóth István János közgazdász, a Korrupciókutató Központ Budapest vezetője szerint a magyar helyzetben félrevezető pusztán korrupcióról beszélni. Szerinte az elmúlt 16 év rendszere inkább rablóállamként, kleptokrata államként vagy maffiaállamként írható le.

A különbség lényeges. Korrupció jogállami demokráciákban és szabadpiaci gazdaságokban is előfordulhat, egy-egy rendőr, hivatalnok, politikus vagy vállalatvezető megvesztegetésétől kezdve a közbeszerzési visszaélésekig. A magyar modell azonban a szakértő szerint ennél sokkal átfogóbb volt.

Ebben a rendszerben a politikai elit nem pusztán egyes korrupciós lehetőségekkel élt, hanem a gazdaságpolitikát, a szabályozást és az állami újraelosztást is saját gazdagodásának rendelte alá. Ez a logika nem egyszerűen torzította, hanem rombolta a szabadpiacot.

Magyar Péter maga is gyakran használ maffiaállami hasonlatokat, és a „Tisztítótűz művelet” elindításakor a szicíliai Cosa Nostra történetével vont párhuzamot a Fidesz rendszere és a szervezett bűnözés között. A politikai üzenet világos: a Tisza nem egy-egy visszaélést, hanem egy teljes hatalmi-gazdasági szerkezetet akar lebontani.

Több tízezer milliárd forint tűnhetett el a rendszerben

A NER gazdasági károkozásáról több becslés is megjelent. Magyar Péter korábban 20 ezer milliárd forintról beszélt, amikor azt mondta, hogy Orbán Viktor és köre az elmúlt 15 évben ekkora összeget vehetett el a magyar emberektől.

Kormányra kerülése után a miniszterelnök már arról beszélt, hogy a korrupció a magyar GDP 8–10 százalékába kerülhetett. A 2025-ös, 86 893 milliárd forintos bruttó hazai termékkel számolva ez 7000–8600 milliárd forintos éves nagyságrendet is jelenthet.

Biró Ferenc, az Integritás Hatóság elnöke ennél is nagyobb számot említett: konzervatív becslése szerint 60 ezer milliárd forintba kerülhetett a rendszer az elmúlt 16 évben. Ezt arra alapozta, hogy 2010-ben a költségvetés nagyjából 5 százaléka folyhatott ki korrupciós csatornákon, 2025-re viszont ez szerinte már 20 százalék körül lehetett.

Martin József Péter, a Transparency International Magyarország vezetője szerint reális lehet, hogy a teljes összeg valahol 20 és 60 ezer milliárd forint között van. Ugyanakkor pontos számot nehéz mondani, mert nagyon különböző jellegű tételeket kellene összeadni: költségvetési csalásokat, túlárazott közbeszerzéseket, koncessziós szerződéseket, magántőkealapokba tett állami befektetéseket, alapítványi vagyonátadásokat és számos más konstrukciót.

A veszteség nem csak az ellopott pénzben mérhető

A szakértők szerint a NER gazdasági károkozását nem lehet kizárólag azzal mérni, mennyi közpénz került magánzsebekbe. Legalább ilyen fontos az a növekedési veszteség, amelyet a rosszul működő, járadékvadász és politikailag vezérelt gazdasági rendszer okozott.

Egy kleptokrata rendszerben az állam nagyon sok pénzt von el a gazdaságból, hogy aztán kiválasztott szereplőknek ossza vissza. Ehhez magas adóztatásra van szükség, amire Magyarországon jó példa a rekordmagas áfa.

Ez a pénz így nem a vállalkozásoknál és háztartásoknál marad, ahol sok esetben hatékonyabban hasznosulhatna. Ehelyett az állam osztja újra, gyakran nem produktív beruházásokra, politikailag kiválasztott cégeknek vagy kétes hasznú projektekre.

Tóth István János szerint a magyar újraelosztási ráta alapján akár azt is gondolhatnánk, hogy jóléti államban élünk, de a valóság más. Az Orbán-korszakban az állam egyre kevesebbet költött egészségügyre és oktatásra, miközben többet fordított saját működtetésére, bürokráciára, állami megrendelésekre és kormányzati kommunikációra.

A fehér elefántok is visszafogták a növekedést

A NER gazdasági logikájának egyik látványos eleme volt a megkérdőjelezhető hasznú nagyberuházások sora. A stadionépítési hullám, a Budapest–Belgrád-vasút vagy a sokszor emlegetett lombkorona nélküli lombkoronasétányok mind olyan példák, amelyeknél felmerül, hogy a beruházás társadalmi haszna messze elmaradt a ráköltött pénztől.

Ezek a projektek a kivitelezés idején növelhetik a GDP-t, hiszen építési munkát, anyagbeszerzést és állami kiadást jelentenek. A probléma az, hogy alacsony a multiplikátorhatásuk: hosszabb távon nem termelnek érdemi jövedelmet, nem javítják a gazdaság versenyképességét, és nem adnak tartós növekedési alapot.

A közgazdasági szakirodalom az ilyen beruházásokat gyakran fehér elefántnak nevezi. Ezek olyan projektek, amelyek fenntartása drága, hasznuk csekély, de létrehozásuk során jelentős pénzeket lehet kicsatornázni.

A 2004 óta Magyarországra érkező uniós pénzek egy része is ilyen projektekben hasznosult rosszul. Ez nemcsak közpénzügyi veszteség, hanem történelmi lehetőség elszalasztása is: olyan források mentek el látványberuházásokra vagy politikai célú pénzosztásra, amelyekből a magyar gazdaság termelékenységét, oktatását, egészségügyét vagy innovációs képességét lehetett volna erősíteni.

A politikai alapon felemelt tőkések sem feltétlenül termeltek értéket

A NER gazdasági rendszerének másik fontos eleme az volt, hogy politikai kapcsolatok révén jelentős vagyonok koncentrálódtak kormányközeli üzletembereknél. Az Orbán-kormány ezt sokszor a nemzeti tőkésosztály építésével indokolta.

A szakértők szerint azonban a politikai alapon felemelt vállalkozók nem feltétlenül fektették be hatékonyan a pénzüket. Mivel vagyonuk jelentős része nem piaci teljesítményből, hanem állami megrendelésekből, támogatásokból vagy kedvező szabályozási környezetből származott, gyengébb volt az ösztönzőjük a valóban hatékony beruházásokra.

Példaként említhető a turai kastély, amelyet Tiborcz István BDPST-csoportja vásárolt meg, szállodává alakított, majd később megszüntette a hotelként való működtetését, mert alacsony hozamot termelt. Hasonló logika látszott több irodafejlesztésnél vagy a Mészáros Lőrincnek privatizált, majd később olcsón visszaállamosított Mátrai Erőmű ügyében is.

Az ilyen esetekben nemcsak az a gond, hogy közpénz került kiválasztott szereplőkhöz. Az is probléma, hogy az így létrejövő vagyon sokszor nem termelékeny, innovatív vagy versenyképes módon hasznosult.

A kleptokrácia a befektetőket is elriasztotta

A rablóállam gazdasági kára nem áll meg az állami pénzek rossz elköltésénél. A rendszer a magángazdaság olyan szereplőit is elriasztotta, akik nem voltak bekötve a NER politikai hálózatába.

A külföldi befektetők számára kockázatot jelent, ha egy országban kormányzati szintű korrupció, kiszámíthatatlan szabályozás és politikailag vezérelt gazdaság működik. Ilyen környezetben nehezebb hosszú távú beruházási döntéseket hozni.

A belföldi vállalkozások számára is torzító hatású volt a rendszer. Egyes cégek arra optimalizáltak, hogy politikai kapcsolatokat építsenek és állami megbízásokat szerezzenek, mások arra, hogy elkerüljék a politikai támadásokat. Mindkét stratégia energiát von el attól, ami egy vállalkozás valódi feladata lenne: a termékek, szolgáltatások, technológia és piacok fejlesztésétől.

Sok vállalkozó egyszerűen beláthatta, hogy bizonyos méret felett nincs értelme növekedni, mert vagy politikai védelem nélkül kiszorítják, vagy belépési kényszer alakul ki a rendszerbe. Ez a láthatatlan fék a magyar gazdaság egyik legnagyobb vesztesége lehetett.

Az uniós források hazahozatala lehet az első nagy gazdasági lökés

A Tisza-kormány számára az egyik legsürgetőbb feladat a visszatartott uniós források felszabadítása. Augusztus végéig több feltételt kell teljesíteni ahhoz, hogy Magyarország hozzájusson a mintegy 16 milliárd eurónyi forráshoz, amelyet az Európai Bizottság részben az Orbán-kormány korrupciógyanús gyakorlatai miatt tartott vissza.

Nem minden uniós mérföldkő szűken vett korrupcióellenes lépés, de a legtöbb a jogállamiság, az átláthatóság és az intézményi kontroll helyreállítását szolgálja. A Magyar-kormány ezt határozottan antikorrupciós politikaként keretezi.

A gazdasági elemzők többsége már a választás előtt és után is arra számított, hogy egy Tisza-győzelem esetén jó eséllyel felszabadulhatnak a zárolt uniós források. Ez jelentős tőkebeáramlást jelentene, miközben az ország iránti befektetői bizalmat is erősíthetné.

Ebben az értelemben a korrupció elleni fellépés rövid távon is gazdasági hatást hozhat. Ha az uniós pénzek megérkeznek, az beruházásokat, fejlesztéseket és költségvetési mozgásteret teremthet.

A gyors antikorrupciós fordulat ritka, de nem lehetetlen

Martin József Péter szerint a nemzetközi tapasztalatok alapján két út látszik a korrupció visszaszorítására: a lassú, fokozatos reform és a „nagy bumm” típusú, gyors, radikális antikorrupciós fordulat.

Gyors sikerre kevés példa van, de ahol sikerült, ott a gazdaság is gyorsan fel tudott pörögni. A szakirodalomban gyakran emlegetett példa Észtország, ahol Mart Laar rendszerváltó kormánya az 1990-es évek elején gyors piaci reformokkal lépett fel a szovjet korszakból örökölt korrupcióval szemben.

Szintén gyakori példa Grúzia a 2003-as rózsás forradalom után, amikor Miheil Szaakasvili kormánya látványos korrupcióellenes intézkedéseket vezetett be. Ezek a reformok a hétköznapi, bürokratikus korrupció visszaszorításában sikeresek voltak, bár a rendszerszintű politikai-gazdasági összefonódások kezelésében már kevésbé.

Martin szerint a Tisza-kormány iránya a gyors fordulat felé mutat, de az eddigi lépések még nem mennek elég mélyre ahhoz, hogy valódi „nagy bummról” lehessen beszélni. Érthető, hogy az uniós határidők miatt először a legszükségesebb mérföldköveket teljesítik, de hosszabb távon mélyebb reformokra lesz szükség.

A közbeszerzések reformja lehet a legfontosabb következő lépés

A szakértők szerint a magyar gazdaság felszabadításának egyik kulcsa a közbeszerzési rendszer átalakítása. A NER egyik legfontosabb pénzszivattyúja éppen az állami megrendelések világa volt, ahol sokszor előre kiválasztott győztesek, verseny nélküli eljárások és túlárazott beruházások jelentek meg.

Martin József Péter szerint el kellene törölni a keretmegállapodások rendszerét, ki kellene teljesíteni az információszabadságot, és erősebb védelmet kellene adni a közérdekű bejelentőknek. Ezek nélkül nehéz valódi átláthatóságot és versenyt teremteni.

Tóth István János szerint a közbeszerzési reformmal viszonylag gyorsan jelentős megtakarítást lehetne elérni. Ha megszűnnek a kiváltságos szereplőknek járó korrupciós felárak, az állami beruházások ára akár 30–40 százalékkal is csökkenhet.

Ez rövid távon több százmilliárd forintos megtakarítást jelenthetne. Ugyanabból az állami forrásból több út, iskola, kórház, vasút vagy más közberuházás valósulhatna meg, és a pénz nagyobb része maradna valódi gazdasági teljesítményben.

A 2026-os évben még kevés látszódhat a fordulatból

Bár a közbeszerzési reform gyors megtakarításokat ígérhet, a 2026-os statisztikákban ennek hatása valószínűleg még alig lesz érzékelhető. Ennek oka, hogy az Orbán-kormány utolsó hónapjaiban a szakértők szerint pánikszerű közbeszerzési hullám zajlott.

A Korrupciókutató Központ adatai alapján a NER legfontosabb szereplői 2026 első felében majdnem akkora összegben nyertek el közbeszerzéseket, mint 2025 teljes évében. A közbeszerzések 89 százalékán csak NER-es cégek indultak és nyertek, vagyis semmilyen valódi verseny nem volt az adott megbízásokért.

Ez azt jelenti, hogy az új kormány még jó ideig az előző rendszer által megkötött szerződések, elindított beruházások és kifizetési kötelezettségek örökségével szembesül. A fordulat ezért nem egyik napról a másikra jelenik meg a számokban.

A valódi változás legkorábban 2027-ben látszódhat erősebben, amikor az új szabályok, új közbeszerzési gyakorlatok és új piaci szereplői magatartások már ténylegesen érvényesülhetnek.

A piaci bizalom helyreállítása évekbe telhet

A korrupciós rendszer lebontása nemcsak jogszabályok kérdése. A piaci szereplőknek is el kell hinniük, hogy valódi verseny van, nincsenek előre kiválasztott győztesek, és érdemes újra közbeszerzéseken indulni.

A Korrupciókutató Központ önkormányzati tapasztalatai szerint ez nem megy gyorsan. Több budapesti kerületben, ahol 2019-ben leváltották a fideszes vezetést, nehéz volt meggyőzni a cégeket arról, hogy most már nincsenek cinkelt lapok.

Egyes vállalkozások közben el is vesztették azt a tudást, hogyan kell valódi közbeszerzési versenyben pályázni. Hosszú évek alatt olyan gazdasági környezet alakult ki, amelyben sok szereplő vagy kívül maradt, vagy alkalmazkodott a torz szabályokhoz.

Ezért a verseny helyreállítása időt igényel. Nem elég tisztább szabályokat írni, újra kell építeni a vállalkozói bizalmat, a pályázati kultúrát, a szakmai kapacitásokat és az állami intézmények hitelességét is.

A vagyonvisszaszerzés fontos, de nem hozhat vissza mindent

A Tisza-kormány a Magyar Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatalon keresztül próbálja visszaszerezni a NER-közeli szereplőkhöz került állami vagyont. Ez igazságszolgáltatási és társadalmi szempontból is fontos, de a szakértők óvatosságra intenek.

Nem érdemes azt várni, hogy minden eltűnt közpénz vagy akár a magánosított közvagyon nagy része visszakerül. A vagyon egy része rossz befektetésekben eltűnt, egy része üzleti tranzakciókon keresztül más kezekbe került, egy részét pedig egyszerűen felélték: luxusutazásokra, magángépekre, vitorlásokra, órákra, táskákra vagy más fogyasztásra költötték.

Martin József Péter szerint a nemzetközi tapasztalatok alapján az ilyen módon kimentett vagyonnak legfeljebb 30 százalékát tudják visszaszerezni a hatóságok. Ez nem hangzik soknak, de a magyar számok mellett így is hatalmas összeg lehet.

Ha Magyar Péter 20 ezer milliárdos becsléséből indulunk ki, annak 30 százaléka 6000 milliárd forint. Ez nagyjából akkora nagyságrend, mint a visszatartott uniós források összege, vagyis makrogazdasági szempontból sem lenne elhanyagolható.

A jövő fontosabb lehet, mint a múlt

Tóth István János szerint ugyanakkor nem a múltbeli vagyon teljes visszaszerzésére, hanem a jövő gazdasági rendszerének felszabadítására kellene helyezni a hangsúlyt. A legfontosabb kérdés az, hogy sikerül-e megszüntetni a kleptokrata működést, és vissza lehet-e terelni a magyar gazdaságot a szabadpiaci verseny felé.

Ez azért fontos, mert a múltbeli pénzek visszaszerzése hosszú, bonyolult és bizonytalan folyamat. A jövőbeli korrupciós csatornák lezárása viszont azonnal csökkentheti a pazarlást, javíthatja a hatékonyságot, és erősítheti az üzleti bizalmat.

Ha a közbeszerzések olcsóbbak lesznek, ha az állam nem politikai alapon választ cégeket, ha a vállalkozók nem kapcsolatépítésre, hanem fejlesztésre költik az energiájukat, akkor a magyar gazdaság növekedési potenciálja is javulhat.

A rablóállam lebontása tehát nemcsak erkölcsi vagy jogi kérdés, hanem gazdasági szerkezetváltás is. A cél az, hogy a pénz ne politikai lojalitás alapján, hanem teljesítmény, verseny és társadalmi haszon szerint mozogjon.

A növekedés visszaigazolhatja az antikorrupciós politikát

Martin József Péter szerint idővel pozitív visszacsatolás is kialakulhat. Ha az antikorrupciós és jogállamisági lépések beindítják a növekedést, és annak eredményei igazságosabban oszlanak meg a társadalomban, az erősítheti a reformok legitimitását.

Ez a mindennapokban is hatással lehet az állampolgári viselkedésre. Ha az emberek azt látják, hogy az állam nem lop, nem kivételez, és a közpénzek láthatóan közösségi célokra mennek, akkor javulhat az adómorál is.

Ilyenkor többen kérhetnek számlát, kevesebben kereshetik a fekete vagy szürke megoldásokat, és erősödhet az a társadalmi norma, hogy a közös szabályokat érdemes betartani. Ez persze nem automatikus, de a jogállami és gazdasági bizalom egymást erősítheti.

Ehhez azonban olyan lépésekre is szükség lehet, amelyek túlmutatnak a korrupció visszaszorításán. Az adópolitika, az állami újraelosztás, az egészségügyi és oktatási kiadások, valamint a versenyképességi reformok mind meghatározzák, hogy a gazdasági fordulat tartós lesz-e.

Nem csodaszer, de történelmi esély

Magyar Péter politikai üzenete szerint a rablóállam lebontása gazdasági felszabadulást hozhat Magyarországnak. Ebben sok igazság lehet: a korrupciós felárak, a rossz beruházások, a politikai alapú pénzosztás és a bizalomhiány valóban évek óta visszafogták a magyar gazdaságot.

Ugyanakkor az antikorrupció önmagában nem varázsütés. A NER lebontása nem jelenti automatikusan, hogy azonnal erősödik a termelékenység, javul az oktatás, nő a versenyképesség, vagy minden vállalkozás újra beruházni kezd.

A Tisza-kormány előtt ezért kettős feladat áll. Egyrészt gyorsan kell lezárni a korrupciós csatornákat, teljesíteni az uniós feltételeket, visszahozni a forrásokat és helyreállítani az üzleti bizalmat. Másrészt mély, szerkezeti reformokat kell végrehajtani a közbeszerzésekben, az adórendszerben, az állami működésben és a verseny feltételeiben.

Ha ez sikerül, a rablóállam lebontása valóban a magyar gazdaság egyik legnagyobb növekedési tartalékát szabadíthatja fel. Ha viszont a folyamat félúton megáll, akkor az ország ugyan megszabadulhat a NER néhány látványos elemétől, de nem épül fel helyette az a tiszta, versenyalapú és kiszámítható gazdasági rendszer, amely valódi fordulatot hozhatna.

MNO – Magyar News Online

Fotó: MTI / MTVA

Magyar News Online: A valóság, első kézből

A Magyar News Online a hiteles tájékoztatás és a független újságírás elkötelezett hírportálja. Nap mint nap azon dolgozunk, hogy olvasóink valós, torzítatlan híreket kapjanak az ország és a világ eseményeiről. Ahhoz, hogy ez így is maradjon szükségünk van az Ön TÁMOGATÁSÁRA is, amit ITTtehet meg.

Célunk, hogy mentesek maradjunk a propagandától, és a tiszta tényeket, valamint objektív elemzéseket helyezzük előtérbe. Olvasóink elsőként értesülhetnek politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális hírekről – mindezt megbízható, alapos források alapján.