Az iráni vezetés az elmúlt hónapokban látványosan megváltoztatta az ország katonai és diplomáciai működését: Teherán ma gyorsabban reagál, könnyebben nyúl közvetlen erőhöz, és kevésbé törekszik arra, hogy mindenáron elkerülje a nyílt regionális összecsapásokat. Ezzel párhuzamosan azonban az új rezsim belső megosztottsága is egyre nyilvánvalóbbá vált. A mérsékeltebb politikai szereplők tárgyalnának Washingtonnal, a keményvonalasok viszont a Hormuzi-szoros és a katonai nyomásgyakorlás maximális kihasználását sürgetik, miközben nem világos, hogy az ország különböző fegyveres és politikai központjai felett ki gyakorol tényleges ellenőrzést. Az új legfelsőbb vezető, Modzstaba Hamenei hosszú ideje nem jelent meg nyilvánosan, ami tovább növeli a bizonytalanságot. Az iráni rendszer így egyszerre vált veszélyesebben kiszámíthatatlanná és belsőleg sérülékenyebbé, ami nemcsak az Egyesült Államokkal folytatott tárgyalásokat, hanem a teljes közel-keleti biztonsági helyzetet is fenyegeti.

Egyik napról a másikra változik a háború és a diplomácia ritmusa

Donald Trump amerikai elnök néhány hónap alatt gyökeresen megváltoztatta az iráni vezetésről alkotott nyilvános véleményét. Míg korábban racionálisabb szereplőkként beszélt az új teheráni vezetőkről, később már rendkívül élesen támadta őket, miután újabb incidensek történtek a Hormuzi-szoros térségében.

Az amerikai elnök ingadozó retorikája önmagában nem szokatlan, ebben az esetben azonban részben az iráni vezetés ellentmondásos viselkedését is tükrözi. Teherán egyszerre mutatott hajlandóságot egy átfogó amerikai–iráni megállapodásra, majd rövid időn belül olyan lépéseket tett, amelyek alapjaiban veszélyeztették a diplomáciai folyamatot.

A pakisztáni tárgyalásokon az iráni delegáció a rendelkezésre álló információk szerint nyitott volt egy olyan széles körű alkura, amely új alapokra helyezhette volna az Egyesült Államok és Irán kapcsolatát. A júniusi szándéknyilatkozat aláírása után azonban Teherán egyre világosabban jelezte, hogy bizonyos kérdésekben nem kíván engedni, és nem érzi úgy, hogy kizárólag neki lenne sürgős a tartós rendezés.

Ennek egyik legfontosabb jele a Hormuzi-szoroson áthaladó tankerhajók megtámadása volt. Az Egyesült Államok erre újabb légicsapásokkal válaszolt, Irán pedig amerikai katonai bázisokat és több Öböl-menti országot is célba vett.

Tizenhárom nap alatt újra fellángolt, majd elcsendesedett a háború

Az új iráni vezetés egyik legszembetűnőbb jellemzője, hogy rendkívül gyorsan képes katonai műveleteket elindítani, majd ugyanilyen gyorsan leállítani azokat. Miután az Egyesült Államok újra csapásokat mért iráni célpontokra, Teherán szinte azonnal megtorló támadásokat indított.

Az iráni válasz nem korlátozódott amerikai katonai létesítményekre. A támadások Kuvaitot és az Egyesült Arab Emírségeket is érintették, és a közlések szerint polgári infrastruktúrában, köztük sótalanító üzemekben is károk keletkeztek.

Amikor Trump tizenhárom nap után nem rendelt el újabb csapásokat, Irán szintén gyorsan leállította saját műveleteit. A hadsereg szóvivőjének közlése szerint az iráni stratégia megtorlásra épült, ezért az amerikai támadások megszűnésével Teherán sem látta indokoltnak a további válaszcsapásokat.

Ez a gyors váltás ugyanakkor nem jelent tartós megnyugvást. Az amerikai elnök jelezte, hogy továbbra is kész újraindítani, sőt fokozni a katonai akciókat, ha a diplomácia nem vezet eredményre.

A tárgyalási ajánlatok mögött továbbra is ott van a katonai fenyegetés

Trump hétfőn arról beszélt, hogy az Egyesült Államok jó tárgyalásokat folytat Iránnal, és szerinte esély van a konfliktust lezáró megállapodásra. Ugyanezen a napon azonban Szaúd-Arábia, Jordánia és Irak iráni irányból érkező dróntámadásokról számolt be.

A szaúdi közlés szerint a drónokat Irak területéről indíthatták Irán által támogatott fegyveres csoportok. Ez ismét felvetette azt a kérdést, hogy Teherán központi vezetése mennyire képes ellenőrizni a hozzá kötődő regionális szervezeteket és fegyveres csoportokat.

Az iráni külügyminisztérium közben azt hangsúlyozta, hogy továbbra is kész diplomáciai megoldást találni. Ugyanakkor valótlannak nevezte azokat az értesüléseket, amelyek szerint Teherán kezdeményezett volna új tárgyalásokat.

Az iráni központi katonai parancsnokság ezzel párhuzamosan azzal vádolta meg az Egyesült Államokat, hogy fenyegeti az iráni vizeken közlekedő hajókat és olajszállítókat. Teherán álláspontja szerint Washington illegális tengeri blokád kialakítására törekszik, ami tovább mélyítheti a regionális konfliktust.

A rendszer belső megosztottsága egyre nehezebben leplezhető

Irán politikai rendszerének működésébe továbbra is nehéz pontosan belelátni, de a nyilvánosan látható ellentmondások arra utalnak, hogy éles feszültség alakult ki a mérsékeltebb és a keményvonalas hatalmi központok között. Ezek a törésvonalak az 1979-es iszlám forradalom óta végigkísérik az ország bel- és külpolitikáját.

Korábban a legfelsőbb vezető feladata volt, hogy a frakciók felett állva fenntartsa az egyensúlyt és biztosítsa a rendszer folytonosságát. Az új legfelsőbb vezető, Modzstaba Hamenei azonban apja halála óta nem jelent meg nyilvánosan, és a külvilággal jellemzően írásban kommunikált.

A rendelkezésre álló információk szerint Modzstaba Hamenei közelebb áll a Forradalmi Gárdához és a katonai vezetéshez, mint elődje. Ez megerősítheti a fegyveres erők befolyását, miközben tovább gyengítheti a választott politikai szereplők mozgásterét.

A legfelsőbb vezető távolléte és korlátozott nyilvános jelenléte legitimációs kérdéseket is felvetett. Egyes találgatások szerint súlyosan megsebesülhetett, mások azt sem tartják kizártnak, hogy már nincs az országban, ezekre az állításokra azonban nem került nyilvánosan ellenőrizhető bizonyíték.

A mérsékeltek tárgyalnának, a keményvonalasok tovább harcolnának

A mérsékeltebb tábor meghatározó szereplője Maszúd Peszeskján elnök és Abbász Aragcsi külügyminiszter. Nyilvános megszólalásaikban rendszeresen a Nyugattal folytatott párbeszéd fontosságát hangsúlyozzák, még akkor is, ha Izraellel és az Egyesült Államokkal szembeni ellenséges álláspontjuk nem változott.

A júniusi szándéknyilatkozatot sokan ennek a mérsékeltebb frakciónak az átmeneti győzelmeként értékelték. A megállapodás mögött jelentős szerepet tulajdonítottak Mohammad Bager Galibaf parlamenti elnöknek is, akit a konzervatív tábor pragmatikusabb, ugyanakkor rendkívül ambiciózus szereplőjeként tartanak számon.

Galibaf korábban a Forradalmi Gárdában szolgált, ezért elemzők szerint megfelelő kapcsolatokkal rendelkezhetett ahhoz, hogy a katonai vezetés egy részét is meggyőzze a feszültség átmeneti enyhítéséről. Befolyása különösen Ali Laridzsáni biztonsági vezető halála után erősödött meg.

A keményvonalasok azonban kezdettől fogva bírálták az egyezményt. Álláspontjuk szerint Iránnak nem szabadott volna lemondania a Hormuzi-szoros által biztosított stratégiai előny teljes kihasználásáról.

A Hormuzi-szoros az új rezsim legfontosabb nyomásgyakorló eszköze lett

A Hormuzi-szoros a világ olaj- és gázszállításának egyik legfontosabb útvonala, ezért ellenőrzése rendkívüli geopolitikai erőt ad Iránnak. Az új iráni vezetői generáció az elmúlt hónapok tapasztalatai alapján arra a következtetésre juthatott, hogy a szoros lezárásának vagy korlátozásának lehetősége stratégiai patthelyzetbe kényszerítheti még az Egyesült Államokat is.

A júniusi szándéknyilatkozat egyik legnagyobb problémája az eltérő értelmezés volt. Irán úgy vélte, hogy bizonyos idő elteltével tranzitdíjat vethet ki a szoroson áthaladó hajókra, Washington viszont azt állította, hogy a megállapodás a teljes és akadálytalan hajózást írta elő.

Ez a jogi és politikai vita közvetlenül hozzájárulhatott a tankerhajók elleni támadásokhoz. Az iráni erők arra hivatkoztak, hogy az érintett hajók megsértették a megállapodás feltételeit, az Egyesült Államok azonban ezt elfogadhatatlan agressziónak tekintette.

A szoros feletti ellenőrzés kérdése azért is veszélyes, mert nem világos, hogy az iráni politikai vezetés minden Forradalmi Gárda-egység felett tényleges parancsnoki ellenőrzést gyakorol-e. Felmerülhet, hogy egyes fegyveres egységek saját döntésük alapján is végrehajtanak akciókat.

Az Öböl-államok új biztonsági partnereket kereshetnek

Az új iráni katonai doktrína legközvetlenebb vesztesei az Öböl-menti országok lehetnek. Korábban Ali Hamenei vezetése alatt Irán jellemzően kerülte a közvetlen összecsapást szomszédaival, és inkább szövetséges fegyveres szervezeteken keresztül gyakorolt nyomást.

Az új vezetés ezzel szemben nem habozott közvetlenül megtámadni Kuvaitot és az Egyesült Arab Emírségeket. Ez jelentősen átalakíthatja a térség biztonságpolitikai viszonyait.

Az Egyesült Arab Emírségek a háborús támadások hatására minden korábbinál közelebb kerülhet Izraelhez és a nyugati országokhoz. A közlések szerint olyan új kikötő gyors megépítése is felmerült, amely lehetővé tenné a Hormuzi-szoros elkerülését.

Szaúd-Arábia ugyanakkor a korábbiaknál szorosabb kapcsolat kialakítására törekedhet Iránnal. Más kisebb államok, köztük Kuvait, új védelmi megállapodásokat kereshetnek, amennyiben úgy érzik, hogy az amerikai katonai jelenlét önmagában már nem nyújt elegendő elrettentést.

Fiatalabb, kevésbé dogmatikus, de politikailag keményebb elit került előtérbe

Az izraeli és amerikai légicsapások több magas rangú iráni tisztviselő halálát okozták, ezért kulcspozíciókba fiatalabb vezetők kerültek. Ez a generáció a rendelkezésre álló elemzések szerint kevésbé ragaszkodik mereven az iszlám forradalom hagyományos vallási normáihoz.

A belpolitikában bizonyos társadalmi kérdésekben megengedőbbnek tűnhetnek, például a nők öltözködésével kapcsolatban. Ez azonban nem feltétlenül jelent szélesebb politikai szabadságot.

A fiatalabb vezetők pragmatikusabban viszonyulhatnak a társadalmi szabályokhoz, ugyanakkor határozottabban korlátozhatják a politikai ellenfeleket, ha saját hatalmukat veszélyben érzik. A rendszer így társadalmi szempontból valamivel rugalmasabbnak, politikailag azonban akár keményebbnek is bizonyulhat.

Külpolitikájukban várhatóan erőteljesebb marad a Nyugat-ellenesség és a regionális befolyás növelésének szándéka. Ennek részeként Irán tovább közeledhet Kínához, amelyhez nem elsősorban ideológiai azonosság, hanem a nyugati nemzetközi renddel szembeni közös elégedetlenség köti.

A nukleáris kérdés minden korábbinál veszélyesebbé válhat

Irán nukleáris programjának jövője továbbra is nyitott kérdés. Ali Hamenei vallási rendeletben tiltotta meg az atomfegyverek fejlesztését és használatát, miközben Teherán évtizedeken keresztül azt állította, hogy nukleáris programja kizárólag békés célokat szolgál.

A nyugati kormányok és számos szakértő ezt a magyarázatot régóta kétkedéssel fogadja. Aggodalmukat a magas dúsítási szintű uránkészletekkel és a feltételezett titkos létesítményekkel indokolják.

A júniusi szándéknyilatkozatban Irán ismét vállalta, hogy nem fejleszt és nem szerez be atomfegyvert. A dúsított urán sorsa azonban továbbra is a tárgyalások egyik legfontosabb kérdése maradt.

Egyes szakértők szerint Ali Hamenei halálával eltűnhetett az a vallási és politikai korlát, amely eddig visszatartotta Teheránt az atomfegyver nyílt fejlesztésétől. Más elemzők viszont úgy látják, hogy a Hormuzi-szoros lezárásának lehetősége már most az atomfegyverhez hasonló nyomásgyakorló képességet biztosít Iránnak.

Egyetlen félreértés is újraindíthatja a teljes háborút

Az új iráni rendszer legnagyobb veszélye nem csupán agresszívabb katonai gondolkodásában rejlik, hanem abban is, hogy a hatalom több, egymással versengő központ között oszlik meg. Egy legitim és látható legfelsőbb vezető hiányában nincs olyan szereplő, aki minden frakció számára elfogadható módon képes lenne lezárni a belső vitákat.

A júniusi megállapodást az iráni vezetés már most felfüggesztettnek tekinti, miközben elvileg ennek kellene megalapoznia egy szélesebb amerikai–iráni békét. A különböző értelmezések, a kölcsönös bizalmatlanság és az ellenőrizetlen katonai akciók azonban könnyen újabb eszkalációhoz vezethetnek.

Irán ma gyorsabban és keményebben reagál, mint korábban, de közben kevésbé kiszámítható, hogy valójában ki hozza a döntéseket. Ez a kettősség különösen veszélyessé teszi a rendszert: miközben a vezetés szempillantás alatt képes háborús üzemmódba kapcsolni, belső megosztottsága miatt akár egy félreértés vagy önálló katonai akció is elegendő lehet a teljes konfliktus újbóli kirobbanásához.

MNO – Magyar News Online

Fotó: Morteza Nikoubazl / NurPhoto / Getty Images

Magyar News Online: A valóság, első kézből

A Magyar News Online a hiteles tájékoztatás és a független újságírás elkötelezett hírportálja. Nap mint nap azon dolgozunk, hogy olvasóink valós, torzítatlan híreket kapjanak az ország és a világ eseményeiről. Ahhoz, hogy ez így is maradjon szükségünk van az Ön TÁMOGATÁSÁRA is, amit ITTtehet meg.

Célunk, hogy mentesek maradjunk a propagandától, és a tiszta tényeket, valamint objektív elemzéseket helyezzük előtérbe. Olvasóink elsőként értesülhetnek politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális hírekről – mindezt megbízható, alapos források alapján.