Augusztusra mindössze 20 centiméteres tartományba süllyedhet a Velencei-tó vízszintje a vízügyi főigazgatóságok modellszámításai szerint, ami azt jelenti, hogy az egységes vízfelület sok helyen megszűnhet. Az Élő Környezetért Felelős Minisztérium már vészforgatókönyvet készített arra az esetre, ha a tó szétszakadozó, egymástól elszigetelt vízfelületekre esik szét. A tervek között szerepel a szárazulatok átvágása, ökológiai folyosók létrehozása, valamint szükség esetén a halállomány mentőhalászattal történő kimenekítése. A minisztérium szerint ha az aszály folytatódik, az élőlényeknek egyes részeken legfeljebb egy-két hetük maradhatna a pusztulásig. A tó teljes rehabilitációjáról és hosszú távú vízpótlásáról ugyanakkor még nem született döntés.

Szétszakadozó vízfelületté válhat a Velencei-tó

A minisztériumi tájékoztatás szerint a vízügyi főigazgatóságoktól érkezett előrejelzés alapján a Velencei-tó vízszintje augusztusra kritikus szintre eshet. Orbán Zoltán, az Élő Környezetért Felelős Minisztérium sajtófőnöke úgy fogalmazott, a modellszámítások szerint a tó vízszintje 20 centiméteres tartományba kerülhet.

Ez nem egyszerűen alacsony vízállást jelent. A minisztérium szerint ilyen szintnél az egységes vízfelület nagyon sok helyen megszűnhet, vagyis a tó több egymástól elszigetelt, sekély vízfoltra szakadhat.

A Velencei-tó az elmúlt években többször is extrém vízhiánnyal küzdött, de a mostani előrejelzés különösen súlyos helyzetre utal. A 20 centiméteres tartomány már nemcsak turisztikai, hanem ökológiai vészhelyzetet is jelenthet.

A tó élővilága számára az egyik legnagyobb veszély az, hogy az elszigetelt, sekély tavacskák gyorsan felmelegszenek, oxigénszintjük lecsökken, és az ott rekedt halak, kagylók, kétéltűek vagy más vízi élőlények rövid időn belül elpusztulhatnak.

Szárazulatokat vágnának át az élővilág mentésére

A hatóságok azonnali beavatkozásokra készülnek. A minisztérium tervei szerint a tóban várhatóan kialakuló, egymástól elszigetelt tavacskák között átvágnák a szárazulatokat, hogy ökológiai folyosókat hozzanak létre az élővilág számára.

Ez azt jelentené, hogy a vízben rekedt állatok legalább részben át tudnának jutni egyik vízfelületről a másikra. Egy ilyen beavatkozás célja nem a tó vízszintjének érdemi megemelése, hanem az élővilág azonnali túlélési esélyeinek javítása.

A szárazulatok átvágása gyors, helyi beavatkozás lehet, de csak átmeneti megoldást kínál. Ha nem érkezik csapadék, és a párolgás továbbra is magas marad, a megmaradó vízfelületek is gyorsan tovább zsugorodhatnak.

Ezért a minisztérium már a következő lépésre is készül. Ha az aszály folytatódik, mentőhalászatot indíthatnak, hogy a tó egyes részein csapdába kerülő halakat időben kiemeljék és biztonságosabb vízterületre telepítsék.

Mentőhalászatra is szükség lehet

A minisztérium szerint ha a vízszint tovább csökken, a halállomány megmentésére mentőhalászatot kell indítani. A feladat végrehajtója a Magyar Országos Horgász Szövetség lenne, ezért a vízügyi helyettes államtitkárság már megkezdte az egyeztetéseket a szervezettel.

A mentőhalászat célja az lenne, hogy az őshonos és ökológiailag értékes fajokat még azelőtt kimentsék, hogy az elszigetelt, felmelegedő, oxigénhiányos vízfoltokban tömeges pusztulás következne be. A minisztériumi tájékoztatás alapján egyes helyzetekben az élőlényeknek legfeljebb egy-két hetük maradhatna.

A mentés során külön kérdés lehet, mi történik az invazív fajokkal. A korábbi tervek alapján a hatóságok felkészültek arra is, hogy az őshonos fajokat áttelepítsék, az invazív fajokat pedig eltávolítsák a rendszerből.

Ez ökológiai szempontból indokolt lehet, de rendkívül érzékeny művelet. A halállomány összetétele, az áttelepítés helye, a befogadó vizek állapota és a fajvédelmi szempontok mind befolyásolják, hogyan lehet elkerülni egy újabb környezeti problémát.

A tó vízpótlásáról még nincs végleges döntés

Bár a vészhelyzeti beavatkozásokra már készülnek, a Velencei-tó teljes rehabilitációjáról és hosszú távú vízpótlásáról még nem született döntés. Ez a mostani helyzet egyik legfontosabb kérdése.

A tó problémája ugyanis nem új keletű, és nem oldható meg kizárólag mentőhalászattal vagy ideiglenes átvágásokkal. A Velencei-tó vízháztartása évek óta sérülékeny, az aszályos időszakok egyre hosszabbak, a párolgás erős, a természetes vízutánpótlás pedig sokszor elégtelen.

A hosszú távú megoldás vízgazdálkodási, természetvédelmi, turisztikai és településfejlesztési kérdés egyszerre. El kell dönteni, milyen vízpótlási lehetőségek reálisak, ezek milyen ökológiai kockázattal járnak, mennyibe kerülnek, és hogyan illeszkednek a tó természetes működéséhez.

A tó teljes rehabilitációja ennél is szélesebb feladat. Nemcsak vizet kellene juttatni a rendszerbe, hanem kezelni kellene az iszaposodást, a part menti beépítések hatásait, a nádasok állapotát, az élőhelyek széttöredezését és a klímaváltozás miatt egyre gyakoribb szélsőséges vízjárást.

Országos vízleltárt készít a minisztérium

A Velencei-tó válsága nem elszigetelt jelenség. Az országos aszályhelyzet miatt az Élő Környezetért Felelős Minisztérium teljes „vízleltárt” készít, hogy pontosabb képet kapjon arról, mennyi víz van a folyókban és a felszín alatti rétegekben.

A cél az, hogy felmérjék, mekkora a különbség a jelenlegi állapot és az optimális vízkészlet között. Ezután következhet az igények felmérése az ipar, a mezőgazdaság és a lakosság részéről.

Ez azért fontos, mert Magyarország vízgazdálkodása egyre nagyobb nyomás alá kerül. A mezőgazdaság, az ipar, a lakossági ellátás, a természetvédelem és a turizmus sokszor ugyanazokra a csökkenő vízkészletekre tart igényt.

A minisztérium szerint a helyzetkép legkorábban szeptember-október környékére készülhet el. Ez azt jelenti, hogy a nyári krízisekre rövid távon csak tűzoltásszerű intézkedésekkel lehet reagálni, miközben a nagyobb stratégiai döntések őszre tolódhatnak.

„Armageddon nem lesz”, de lajtos kocsikra is készülnek

Orbán Zoltán szerint ha gond adódik, a megfelelő szervek akár a katonaság bevonásával, lajtos kocsikkal szállítják majd a vizet. Úgy fogalmazott: „Armageddon nem lesz.”

A mondat egyszerre próbálja nyugtatni a közvéleményt és jelezni, hogy a vízhiány már nem pusztán környezetvédelmi kérdés. Ha településeken vagy térségekben ellátási gondok jelentkeznek, akkor rendkívüli logisztikai intézkedésekre is szükség lehet.

A lajtos kocsis vízellátás általában már kríziskezelést jelent. Nem hosszú távú megoldás, hanem annak biztosítása, hogy a lakosság, az állattartók vagy bizonyos intézmények átmenetileg hozzáférjenek az alapvető vízmennyiséghez.

A minisztérium kommunikációja alapján a kormány igyekszik felkészülni a legsúlyosabb helyzetekre, de a Velencei-tó esete világosan mutatja: a vízválság már nem jövőbeli fenyegetés, hanem jelen idejű probléma Magyarországon.

A kukoricatermesztés jövőjét is felülvizsgálhatják

A vízhiány miatt középtávon az is felmerült, hogy felül kell vizsgálni, lehet-e rentábilisan kukoricát termeszteni Magyarországon, vagy más, kevesebb vizet igénylő növényekre kell áttérni.

Ez rendkívül jelentős mezőgazdasági kérdés. A kukorica hosszú ideje a magyar szántóföldi növénytermesztés egyik meghatározó kultúrája, de aszályos években különösen sérülékeny. Ha a csapadékmintázatok tartósan megváltoznak, a hagyományos vetésszerkezet egy része gazdaságilag és vízgazdálkodási szempontból is fenntarthatatlanná válhat.

A kérdés nem egyszerűen az, hogy egy növényfajtát lecserélnek-e egy másikra. A mezőgazdasági géppark, a feldolgozóipar, a takarmányozás, az exportpiacok és a gazdák jövedelmezősége is kapcsolódik hozzá.

Ha a vízhiány tartósan meghatározóvá válik, akkor Magyarországnak alkalmazkodnia kell. Ez jelenthet új növénykultúrákat, öntözési fejlesztéseket, talajnedvesség-megőrző gazdálkodást, vízvisszatartást és a tájhasználat átalakítását is.

A Duna is rekordalacsony vízállásokat mutat

A Velencei-tó válságát az országos vízhiány összefüggésében kell látni. Az elmúlt időszakban a Duna vízállása is rekordokat döntött, Bajánál sosem látott alacsony szintet mértek, Budapesten pedig a Margit híd pillérei körül már a mederben lehetett sétálni.

Ez látványos jele annak, hogy nem egyetlen tó helyi problémájáról van szó. A folyók, tavak, felszín alatti vízkészletek és mezőgazdasági területek egyszerre érzik az aszály és a hőhullámok hatását.

A Duna alacsony vízállása a hajózást, az ipari vízhasználatot, az energiatermelést, a part menti élőhelyeket és a városi vízgazdálkodást is érintheti. Ha a nagy folyók vízszintje is tartósan alacsony, az tovább szűkíti a mozgásteret a tavak vagy kiszáradó térségek vízpótlásában.

A mostani helyzet ezért arra figyelmeztet, hogy Magyarország vízbiztonsága stratégiai kérdéssé vált. A klímaváltozás, az aszály és a rossz vízmegtartás együtt olyan nyomást teremt, amelyre már nem elegendő eseti beavatkozásokkal válaszolni.

Az új minisztérium még szervezeti kiépítés alatt áll

Az Élő Környezetért Felelős Minisztérium teljesen újonnan felállított tárca, amelynek szervezeti kiépítése még tart. Jelenleg két helyszínen, a Dürer Parkban és a Hermina úti Lukács-villában működik.

A szakmai állomány nagyjából 550 főből áll, de a cél a 750-800 fős létszám elérése. Ez azt mutatja, hogy a tárca egyszerre próbál intézményi kapacitást építeni és azonnali válságokra reagálni.

A minisztérium feladatköre rendkívül széles. A Velencei-tó válsága és az országos vízleltár mellett foglalkozik például a szombathelyi azbesztmentesítéssel, a kotorékvadászat betiltásának kezdeményezésével és egy új klímatörvény előkészítésével is.

A klímatörvényt augusztus végére tervezik beterjeszteni, a parlament pedig várhatóan október-november táján fogadhatja el. A Velencei-tó ügye különösen erős érv lehet amellett, hogy a klímaalkalmazkodás, a vízmegtartás és a természetvédelem végre központi állami feladattá váljon.

A Velencei-tó ügye a klímaválság magyarországi figyelmeztetése

A Velencei-tó kritikus vízszintje nemcsak helyi környezeti válság, hanem országos figyelmeztetés is. A tó sorsa megmutatja, milyen gyorsan válhat sérülékennyé egy természetes vízrendszer, ha a tartós aszály, a magas hőmérséklet, a párolgás és a korábbi vízgazdálkodási hiányosságok egyszerre jelentkeznek.

A mostani vészforgatókönyv a halállomány mentésére és az élővilág túlélésének biztosítására koncentrál. Ez indokolt, hiszen azonnali veszélyhelyzetben először a pusztulást kell megelőzni.

De a hosszú távú kérdés az, hogy lesz-e olyan vízgazdálkodási fordulat, amely nemcsak reagál a válságokra, hanem megelőzi őket. A Velencei-tó rehabilitációja, a vízpótlás, a vízvisszatartás, az agráralkalmazkodás és a természetes élőhelyek védelme mind ugyanannak a problémának a része.

Ha a tó augusztusra valóban szétszakadozó vízfelületté válik, az az elmúlt évek egyik legsúlyosabb környezeti jelképe lehet Magyarországon. A kérdés most már nemcsak az, hogyan mentik ki a halakat, hanem az is, hogyan lehet megakadályozni, hogy a Velencei-tó válsága újra és újra megismétlődjön.

MNO – Magyar News Online

Fotó: Magyar Turizmus / Facebook

Magyar News Online: A valóság, első kézből

A Magyar News Online a hiteles tájékoztatás és a független újságírás elkötelezett hírportálja. Nap mint nap azon dolgozunk, hogy olvasóink valós, torzítatlan híreket kapjanak az ország és a világ eseményeiről. Ahhoz, hogy ez így is maradjon szükségünk van az Ön TÁMOGATÁSÁRA is, amit ITTtehet meg.

Célunk, hogy mentesek maradjunk a propagandától, és a tiszta tényeket, valamint objektív elemzéseket helyezzük előtérbe. Olvasóink elsőként értesülhetnek politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális hírekről – mindezt megbízható, alapos források alapján.