Mundruczó Kornél szerint a NER vége „nulla pillanat”, amely egyszerre euforikus és ritka lehetőség Magyarország újragondolására. A Berlinben élő, nemzetközi produkciókban dolgozó rendező egy hosszú interjúban beszélt új filmjeiről, az amerikai és európai filmgyártás különbségeiről, a magyar kultúra állapotáról, a független színházak nehézségeiről, valamint arról is, hogyan látja külföldről a magyar politikai fordulatot. Mundruczó szerint a Tisza megjelenése előtt sokáig úgy tűnt, hogy a változás lehetetlen, az ellenzék pedig menthetetlen, az elmúlt két év fordulata viszont azt igazolta vissza számára, hogy nem a régi világ újragombolására, hanem egy új Magyarországra van szükség. A rendező hangsúlyozta: a kultúrának szembe kell néznie az elmúlt évtizedek deformációival, mert a kibeszélés egyik legfontosabb terepe éppen a művészet lehet.

Új filmek, nemzetközi sztárok és egy ausztrál vágószoba

Mundruczó Kornél Magyarországon született, Berlinben él, de legújabb filmje vágása közben Ausztrália nyugati partjáról jelentkezett be. A Place To Be című road movie-ban Ellen Burstyn és Taika Waititi játsszák a főbb szerepeket, a film pedig az idei velencei filmfesztiválon mutatkozik be versenyen kívül.

A rendező az elmúlt években egyre inkább nemzetközi produkciókban dolgozott. A Jupiter holdja után nem készített több filmet Magyarországon, feleségével, Wéber Katával és gyerekeivel Berlinbe költözött, majd színházi és filmes lehetőségeket keresett külföldön.

Nem minden projektje valósult meg. A Deeper című tengeralattjárós horrorfilmje például akkor omlott össze, amikor Bradley Cooper kiszállt belőle néhány héttel a forgatás előtt. A Pieces Of A Woman viszont a Netflixen jelent meg, Vanessa Kirbynek pedig Oscar-jelölést hozott.

Mundruczó és Wéber idei filmje, az Amy Adams főszereplésével készült At The Sea a berlini filmfesztivál versenyprogramjában debütált. A következő években pedig újabb nagy projektek következhetnek: a Grúziában forgatott The Revolution According to Kamo, valamint a Palm Grove című erotikus thriller, Kate Hudsonnal és Ana de Armasszal.

Komikusok drámai szerepben

Az interjú egyik filmes szakmai témája az volt, hogy Mundruczó újabb filmjeiben gyakran tűnnek fel ismert komikusok nem komikus szerepben. Taika Waititi mellett korábban Rainn Wilson, Jenny Slate, Dan Levy és Iliza Shlesinger is ilyen helyzetbe került nála.

A rendező szerint Hollywoodban nagyon erős hierarchia működik: ki milyen szerepet játszhat, ki kivel kerülhet egy filmbe, és milyen név képes finanszírozni egy produkciót. Úgy látja, sokszor jobb találkozás születik abból, ha egy A kategóriás komikust hív drámai szerepre, mint ha egy kevésbé súlyos drámai színészt választana.

Mundruczó arról beszélt, hogy nem szereti, amikor egy drámai szerepben túlságosan „érződik a dráma”. Inkább azt keresi, amikor a játék könnyedebb, és éppen ettől mélyíti el a szerepet. Példaként Robin Williamst említette, akinek drámai alakításait szerinte különösen izgalmassá tette ez a könnyedség.

A rendező vígjátékot is szívesen készítene, de úgy érzi, nyelvi korlátai vannak. Nem biztos benne, hogy elég mélyen ismeri az amerikai humort ahhoz, hogy hiteles amerikai vígjátékot rendezzen, miközben a magyar filmekben szerinte ma túlságosan gyakran a „gatyaletolós humor” uralkodik.

Amerika pénzben, Európa más logikában gondolkodik

Mundruczó részletesen beszélt arról is, mennyire másként működik az amerikai és az európai filmgyártás. Magyarországon egy koprodukció finanszírozása gyakran két-három éves átfutási idejű folyamat, míg Amerikában sokszor a színészek jelenléte finanszírozza a filmet.

Szerinte az Egyesült Államokban a producer valódi pénzügyi kockázatot vállal. Ha elbukja a pénzt, producerként is megbukhat, ezért a rendszer sokkal kegyetlenebb azok számára, akik az európai modellben szocializálódtak.

A rendező azt mondta, az MGM-nél és az Apple-nél szerzett tapasztalatai klasszikus stúdióélmények voltak. Ilyenkor az ember szerinte „egy csavar a rendszerben”, és a végén mindent a pénz értékel. Ami nem hoz pénzt, az nincs, akkor sem, ha jó.

Mundruczó szerint Amerikában a pénz nemcsak értékmérő, hanem morál is. Ez szerinte óriási különbség az európai és amerikai kultúra között, még akkor is, ha felszínen a két világ hasonlónak tűnik.

Ki akart törni a művészfilmes sarokból

A rendező arról is beszélt, hogy negyvenéves kora körül erős késztetést érzett arra, hogy szétfeszítse a művészfilmes közeget. Úgy érezte, létezik egy szép és inspiráló, de elitista gettó, amelyben az ember pontosan tudja, kikhez beszél, és milyen korlátozott közönséget ér el.

Mundruczó szerint fontos volt számára a szélesebb közönséggel való találkozás. A Fehér isten, a Jupiter holdja és különösen a Pieces Of A Woman esetében azt érezte, hogy sokkal több emberhez tudott eljutni, mint korábban.

Az At The Sea kapcsán az életközépi válság is előkerült. Mundruczó szerint ez a téma gyakran alulértékelt, pedig az élet nagy része a fiatalkori problémák és az elmúlással való szembenézés között zajlik. A kérdés ilyenkor az, mi hajt tovább, amikor már sok minden megvan, de még sok minden hátra van.

Ezt a gondolatot összekapcsolta a magyar társadalommal is. Úgy látja, remélhetőleg Magyarország is eljut oda, hogy a nyomás megszűnése után meg tudja válaszolni saját nagy életközepi kérdéseit.

Sztálin fiatalkora és a NER emlékezete

Mundruczó következő filmjei között szerepel a The Revolution According to Kamo, amely Sztálin fiatalkoráról szól, grúz színészekkel, grúz nyelven. A rendező szerint ez negatív fejlődéstörténet lesz, és nagyon is van kortárs aktualitása.

A film hátteréről elmondta, hogy eredetileg Pawel Pawlikowski írta a forgatókönyvet még a 2000-es évek elején, de a film akkor nem készült el. Amikor felmerült, hogy Mundruczóék megcsinálják, fontosnak tartották, hogy ne angol nyelven, nyugati nézőpontból készüljön Sztálinról.

A rendező szerint a történet sok mindenben emlékeztet a NER 16 évére. Arra, hogy valaki honnan indul, mit akar, mit ígér, és végül mi lesz belőle. A film középpontjában szerinte az áll, hogy a fiatal szereplők egészen mást akarnak a történet elején, mint amivé végül válnak.

Mundruczó külön hangsúlyozta, hogy nem Sztálin dicsőítéséről van szó. A film Kamo, Sztálin legjobb barátja felől meséli el a történetet, aki először öl Sztálin megbízásából, majd később maga is áldozatul esik neki.

„Teljesen euforikus érzés” a NER vége

Az interjú egyik legerősebb része az volt, amikor Mundruczó arról beszélt, hogyan éli meg a NER végét. Szerinte kérdés, honnan számoljuk a NER-t, mert számára nemcsak az utóbbi 16 évet jelenti, hanem mintha már 1998-ban elkezdődött volna valami.

A rendező úgy fogalmazott, nagyon kíváncsi arra, mit kezd az új magyar világ a hirtelen jött szabadsággal. Szerinte ez „nulla pillanat”, teljesen euforikus érzés, és méltó, ritka lehetőség az ország újragondolására.

A Tisza megjelenése előtt úgy érezte, hogy a változás lehetetlen, az ellenzék pedig menthetetlen. Az elmúlt két év fordulata számára azt igazolta, hogy nem a régi világ újragombolására van szükség, hanem egy új Magyarországra.

Mundruczó tiszteletreméltónak nevezte, hogy a Tisza Párt politikai küzdelme szerinte kortárs, előremutató, 21. századi, nyugati, versenyalapú gondolatra épült. Ugyanakkor azt is jelezte, hogy az új világnak nem szabad egyszerűen visszatérnie a kilencvenes évek mintáihoz.

A kultúrában is nyugati fordulatra lenne szükség

Mundruczó szerint a keletről nyugat felé tartó váltás a kultúrában az elmúlt 25 évben nem történt meg. Úgy látja, ha a kultúrakészítés és finanszírozás berendezkedése továbbra is keleten tartja az országot, az vissza fogja húzni Magyarországot.

A NER alatt, amikor a kultúra finanszírozása nagy bajban volt, szerinte mégis elindult egy olyan gondolkodás, amely inkább nyugat-európai művészet- és kultúrafelfogást idézett. Az új helyzet nagy kérdése az, hogy ez folytatható-e akkor is, ha ismét megjelenik az állami finanszírozás.

A rendező szerint az elmúlt években létrejött egy finanszírozás nélküli politikai művészet, egy anti-NER művészet Magyarországon. Ezt kulturálisan gazdag válasznak tartja a rendszerre, de hangsúlyozza: az új világban minden oldal részéről szembe kell nézni az elmúlt húsz évvel.

Szerinte a baloldal bukása után ez a szembenézés elmaradt, és talán ezért is szűnt meg. A jobboldalon pedig még el sem kezdődött ez a folyamat.

Nem keresték igazán kultúrpolitikai tanácsért

Mundruczó arról is beszélt, hogy bár személyes kapcsolatban áll több szereplővel, igazán nem keresték meg kultúrpolitikai tanácsért. Nagy Ervint közeli barátjának nevezte főiskola óta, de azt mondta, irányított kultúrpolitikai beszélgetésre ő sem hívta fel.

A rendező szerint ő is annak a „derékba tört generációnak” a tagja, amely az angol nyelvű filmben találta meg a kiutat. Ugyanakkor van egy fiatalabb generáció, amely el sem kezdhette a szakmát.

Szerinte a kultúrafinanszírozás egyik kötelessége éppen az lenne, hogy helyzetbe hozza ezt az el nem indult generációt. Felidézte, hogy a Proton Cinemával a NER alatt Reisz Gábor, Kárpáti György Mór, Kis Hajni és Vermes Dorka filmjeit is finanszírozták, mert lehetetlennek tartotta volna, hogy ne induljon el egy filmes generáció Magyarországon.

Ez az állítás különösen fontos a mostani kulturális újrakezdésben. Nemcsak a nagy nevek és intézmények támogatásáról van szó, hanem arról is, hogyan lehet esélyt adni azoknak, akiket az előző rendszer kiszorított vagy elindulni sem hagyott.

A Proton Színház túlélése még nem biztos

A Proton Színház kapcsán Mundruczó óvatosan fogalmazott. Azt mondta, nézzük meg, túléli-e az Orbán-időszakot, mert a társulat tényleg nagy bajban van.

Hónapról hónapra tűzoltás zajlik, a működés masszív mínuszokkal jár, miközben fenn kell tartani egy nagyon kicsi szerkezetet. Mundruczó szerint Büki Dóra állhatatos munkáját dicséri, hogy a Proton még életben van, és külföldön továbbra is számolnak velük.

A rendező szerint az új rendszerben nagyon fontos lesz a türelem. Ha a kereteket túl hirtelen vagy rosszul határozzák meg, és az lesz a cél, hogy minden gyorsan ugyanolyan legyen, mint 1998-ban, az nem fog segíteni.

A független színházakról keményen fogalmazott. Szerinte a rendszert úgy alakították, hogy minden oldalról nehéz legyen tisztességesnek maradni. A pénzek elosztói függetlenek voltak, de az állam annyira lecsökkentette a forrásokat, hogy azokat már méltatlan volt elosztani.

Mundruczó szerint Andy Vajna egyszerre volt nagy formátumú és korlátozó figura

A magyar filmfinanszírozásról beszélve Mundruczó árnyaltan értékelte Andy Vajna szerepét. Szerinte Vajna valódi filmkészítő és szakember volt, akinek a magyar filmért tett munkája elévülhetetlen. Azt is hozzátette, hogy Budapest filmfővárossá válása elképesztő eredmény, és ez Vajna víziója volt.

Ugyanakkor Mundruczó szerint Vajna nem értette az európai koprodukciós gondolkodást. Stúdiókban gondolkodott, mintha az állam lenne a Warner Brothers, és nem akart más partnerekkel együttműködni.

A rendező szerint az európai koprodukció nem pusztán arról szól, hogy egy másik országtól pénz érkezik. Azt is jelenti, hogy abban az országban bemutató, forgalmazás és kulturális jelenlét lesz. Ez egy jó rendszer, amelyet szerinte Magyarországon Vajna nyírt ki.

Mundruczó felidézte, hogy a Fehér isten és a Jupiter holdja is többségi állami finanszírozásból készült, miközben mély kritikája volt a rendszernek. Szerinte Káel Csaba idején már nehezen lehetett volna elképzelni, hogy hasonló filmek támogatást kapjanak.

„Volt egy irányított politikai szűrés”

A rendező szerint az elmúlt időszakban már nem lehet elkerülni annak kimondását, hogy a magyar filmfinanszírozásban irányított politikai szűrés működött. Példaként említette, hogy a Pieces Of A Woman bizonyos részeit Geréb Ágnes története ihlette, és már ezért sem kapott támogatást.

Mundruczó szerint korábban még voltak témák, amelyek át tudtak csúszni a rendszeren, de később ez egyre kevésbé volt lehetséges. Ez a kulturális kontroll nemcsak egyes alkotókat érintett, hanem egész generációk pályáját befolyásolhatta.

A rendező állítása szerint éppen ezért különösen fontos most a szembenézés. Nem elég több pénzt adni a kultúrára, ha közben ugyanazok a morális és döntéshozói minták maradnak meg.

A finanszírozás megújítása szerinte nemcsak pénzügyi, hanem erkölcsi kérdés is. Ha a régi működés logikája változatlan marad, akkor az új források sem feltétlenül teremtenek új szabadságot.

Külföldről nézve is erős volt a magyar politikai fordulat

Mundruczó Berlinből figyelte a magyar politikai változásokat, és azt mondta, nagy örömmel töltötte el, hogy elindult egy edukációs folyamat. Szerinte végre olyan mondatok hangzottak el, ahogyan a Fideszt látni és láttatni kell.

Úgy fogalmazott, ettől kezdve azt lehetett érezni, hogy fel lehet venni a kesztyűt, és be lehet menni a ringbe. Szerinte ez egy évtizedig meg sem történt.

A rendező azt is mondta, hogy az elmúlt nyolc évben „elég német” lett abban az értelemben, hogy nem az érzései, hanem a látott teljesítmény alapján gondolkodott. Magyar Péter és stábja, valamint a szabad sajtó munkáját elképesztőnek nevezte.

Mundruczó arról is beszélt, hogy családjával elindították a német állampolgárság megszerzésének folyamatát, mert féltek attól, hogy elveszíthetik az uniós útlevelet. Ez a félelem szerinte most megszűnt, mert már biztosítva látja, hogy Magyarország az Európai Unióban marad.

Demokráciából érettségi tételt csinálna

A német állampolgársági felkészülés kapcsán Mundruczó arról is beszélt, mennyire fontos lenne a demokratikus alapismeretek oktatása Magyarországon. Németországban 330 kérdésből kell felkészülni az állampolgársági vizsgára, amelyek között nemcsak egyszerű jogi és társadalmi kérdések vannak, hanem a demokrácia és az államszerkezet alapjait érintők is.

A rendező szerint a felkészülés közben jött rá, hogy ő ezekről sok mindent csak a sajtóból tud, mert az iskolában nem tanulta meg, hogyan működik a bíróság, a parlament vagy az elnöki palota.

Úgy fogalmazott, ha felvilágosult, a demokráciát értő és védő ifjúságot akarunk Magyarországnak, akkor ebből érettségi tételt kell csinálni. Szerinte az állampolgári ismeretek nem pusztán arról szólnak, milyen értékeket véd az állam, hanem arról is, hogy állampolgárként mit lehet tenni a demokrácia és a szabadság védelméért.

Ez különösen erős gondolat egy olyan időszakban, amikor Magyarország éppen egy hosszú politikai korszak után próbál új intézményi és társadalmi egyensúlyt találni.

Szőlő utcáról politikai krimit tervez

Mundruczó azt is elárulta, hogy terveznek egy filmet a Szőlő utcáról. A történet még távlati terv, de már a botrány előtt elkezdtek fejleszteni egy olyan anyagot, amelyben a politika és a gyermekprostitúció összeér.

A rendező szerint az eredeti ötlet évekkel korábban született meg, majd a Szőlő utca ügye százszorosan realizálta azt, amit korábban fikcióként kezdtek gondolni. Kihívásnak nevezte, hogy ebből politikai krimit készítsenek.

Ez a terv jól illeszkedik abba, amit Mundruczó a kultúra szerepéről mondott. Szerinte az országnak szembe kell néznie azzal, min ment keresztül, milyen döntéseket hozott, és milyen társadalmi deformációkat okoztak ezek a döntések.

A film, a színház és a kultúra ebben nem menekülés, hanem feldolgozási tér lehet. A fikció képes olyan összefüggéseket megmutatni, amelyeket a napi politikai vita sokszor leegyszerűsít vagy elhallgat.

„A kultúra a tökéletes kibeszélési hely”

Mundruczó szerint el kell indulnia annak a folyamatnak, amelyben Magyarország fikciós filmekben, színházban és más művészeti formákban dolgozza fel az elmúlt 16 évet. Úgy látja, szembe kell nézni azzal, milyen döntéseket hozott az ország, és milyen deformációt okoztak ezek a társadalomban.

A rendező szerint ennek a tökéletes kibeszélési helye a kultúra. Ez különösen fontos állítás most, amikor a politikai változás után a közéletben egyszerre van jelen az eufória, az elszámoltatás igénye, a türelmetlenség és az újrakezdés bizonytalansága.

Mundruczó interjúja azért erős, mert nem egyszerűen politikai kommentár. Egy olyan alkotó beszél benne, aki kívülről és belülről is látja a magyar kultúrát, aki egyszerre ismeri a hazai finanszírozási harcokat, az európai koprodukciós rendszert és az amerikai stúdiólogikát.

A végső kérdés szerinte az, mit kezd Magyarország a hirtelen jött szabadsággal. Ha a kultúra képes lesz őszintén beszélni a NER éveiről, a saját kompromisszumairól, a kimaradt generációkról és az újrakezdés felelősségéről, akkor valóban több történhet, mint egy politikai korszak lezárása. Elindulhat az ország mélyebb önvizsgálata is.

MNO AECÉL

Fotó: Wikipédia