Év végére ismét 100 milliárd forint körüli szintre nőhet a kórházak lejárt adósságállománya, miközben az új kormány már most közel 50 milliárd forintos tartozással szembesül az egészségügyi intézményrendszerben. Az elmúlt évek számai alapján a kórházak működése részben úgy zajlott, mintha az állam a beszállítókkal hiteleztetné meg az ellátást: a tartozások folyamatosan felhalmozódnak, majd amikor már veszélybe kerülhet a működés folyamatossága, a költségvetés ad hoc módon újabb tíz- és százmilliárdokkal rendezi a számlák egy részét. A rendszer azonban ettől nem válik fenntarthatóvá, mert az alulfinanszírozottság, a hatékonysági gondok és a késedelmes fizetési gyakorlat újra és újra ugyanoda vezet. A Tisza-kormány évi 500 milliárd forintos többletforrást ígér az egészségügynek, de egyelőre az a nagy kérdés, ebből milyen rendszerszintű megoldás születik a kórházi adósságspirál megállítására.

Év végére újra 100 milliárd forint lehet a lejárt tartozás

Az Orvostechnikai Szövetség főtitkára az RTL Híradónak arról beszélt, hogy év végére ismét 100 milliárd forintra nőhet a kórházak lejárt adósságállománya. Ez azért különösen aggasztó, mert nem rendkívüli kilengésről, hanem évek óta ismétlődő mintáról van szó.

A kórházak tartozásai rendszeresen felhalmozódnak, majd az állam időről időre konszolidációval próbálja visszanyomni az összeget. A probléma azonban néhány hónap után újratermelődik, mert a működés alapfeltételei nem változnak érdemben.

A mostani helyzetben a kormány már közel 50 milliárd forintos adósságszinttel néz szembe. Ez azt jelenti, hogy a beszállítói követelések jelentős része már most lejárt, és ha a tendencia folytatódik, az év végére újra elérheti a korábbi kritikus szinteket.

A rendszer így olyan, mintha az államnak lenne egy nagyjából 100 milliárd forintos hitelkártyája a kórházi beszállítóknál. Amikor a keret megtelik, fizet valamennyit, majd a tartozás néhány hónap alatt ismét elkezd felkúszni.

A beszállítók hitelezik meg a működést

A kórházi adósság nem elvont költségvetési adat. A tartozások döntő része beszállítók felé áll fenn, vagyis azok a cégek várnak a pénzükre, amelyek gyógyszereket, orvostechnikai eszközöket, implantátumokat, diagnosztikai anyagokat, karbantartást vagy más nélkülözhetetlen szolgáltatásokat biztosítanak az intézményeknek.

Amikor a kórház nem fizet időben, valójában a beszállító finanszírozza átmenetileg az ellátás működését. Ez rövid ideig elviselhető lehet, de tartósan torz és veszélyes rendszer.

A cégeknek közben bért kell fizetniük, alapanyagot kell venniük, importot kell finanszírozniuk, adót kell befizetniük, és működniük kell. Ha hónapokig nem jutnak hozzá a pénzükhöz, az az egész ellátási láncot veszélyeztetheti.

Ezért avatkozik be az állam rendszerint akkor, amikor a tartozás már túl nagyra nő. Ilyenkor már nemcsak pénzügyi, hanem ellátásbiztonsági kérdésről van szó: ha a beszállítók nem tudnak vagy nem akarnak tovább hitelezni, a kórházak működése is akadozhat.

Évről évre visszatér ugyanaz a minta

Az elmúlt évek számai világosan mutatják az adósságspirál működését. 2023 végén 130 milliárd forint volt a kórházak teljes lejárt tartozása. Akkor 90 milliárd forintos rendezésről döntött a kormány, de azonnal csak 60 milliárdot utalt át.

Ezután sem állt meg a tartozások felhalmozódása. 2024 áprilisára az adósság ismét 110 milliárd forint fölé emelkedett. Akkor két lépcsőben 104 milliárd forintos rendezésről döntöttek: 63 milliárdot azonnal, 41 milliárdot pedig nyáron utaltak.

2024 végére a tartozás megint 86 milliárd forintra ugrott. Ekkor azonban csak 39,5 milliárdot rendeztek, így az adósság 2025 elejére ismét 100 milliárd forint fölé nőtt. Ebből 96,4 milliárdot később rendeztek.

A 2025-ös év is ugyanazt a ciklust hozta. Tavasz végére 46 milliárd forint fölé, szeptember végére 80 milliárdra, év végére pedig közel 100 milliárdra nőtt a tartozás. Ennek kifizetése 2026 első hónapjaiban két ütemben történt meg, de most ismét közel 50 milliárdnál tart a rendszer.

Nem látszik, mennyibe kerül valójában a kórházak működtetése

Az ad hoc adósságrendezések egyik nagy problémája, hogy szinte követhetetlenné teszik, valójában mennyibe kerül a kórházak fenntartása. A költségvetésben szereplő éves előirányzatok önmagukban nem mutatják meg a teljes képet, ha év közben vagy év végén újabb százmilliárdokat kell betolni a rendszerbe.

Ez a gyakorlat torzítja az egész egészségügyi finanszírozást. A kórházak formálisan adott keretek között működnek, de a valóságban előre beépül a rendszerbe, hogy a pénz nem lesz elég, és az adósságokat később valamilyen külön döntéssel rendezik.

Így viszont sem a kórházak, sem a beszállítók, sem a betegek, sem az adófizetők nem látnak tiszta képet. A rendszer fenntartása folyamatos tűzoltássá válik, miközben a valódi költségeket elrejti az év közbeni adósságfelhalmozás.

A fenti számok alapján a kórházak legalább évi 150 milliárd forintnyi pluszforrást igényelhetnek a jelenlegi működési feltételek mellett. Ez nem egyszeri válságtétel, hanem strukturális hiányra utal.

Az állam akkor fizet, amikor már ég a ház

A kórházi adósságok rendezésére az állam jellemzően akkor ad többletforrást, amikor már túl nagyra nőtt a baj. Ez a gyakorlat rövid távon megakadályozhatja az ellátás látványos összeomlását, de nem gyógyítja meg a rendszert.

Az adósságkonszolidációk után néhány hónappal ugyanazok a folyamatok indulnak újra. A kórházak továbbra is olyan finanszírozási keretek között működnek, amelyek nem fedezik a tényleges kiadásokat, vagy nem ösztönöznek hatékonyabb működésre.

A beszállítók pedig megtanulták, hogy előbb-utóbb az állam fizet. Ez ugyan valamelyest fenntartja a rendszert, de közben állandó bizonytalanságban tartja az ellátási láncot.

Az évente repkedő százmilliárdok miatt a közvélemény is könnyen immunissá válik a problémára. Ha az ellátás nem omlik össze látványosan, akkor a rendszer hibája kevésbé érzékelhető, pedig a háttérben folyamatosan újratermelődik a pénzügyi válság.

A büntetésszerű szemlélet nem hozott áttörést

Az Orbán-kormányok az utóbbi években főként retorziókkal próbálták rászorítani a kórházakat a költségek csökkentésére. Pintér Sándor belügyminiszter több igazgatót is menesztett gazdálkodási hiányosságokra hivatkozva.

Később bevezették a tolerálható adósságszint fogalmát is. A kórházi menedzsmentek fizetéscsökkentését helyezték kilátásba, ha az intézmény túllépi ezt a szintet.

A jelek szerint azonban ez a büntetésszerű szemlélet nem mérsékelte érdemben az adósságok felhalmozódásának ütemét. A tartozások újra és újra visszatérnek a 80-100 milliárdos tartományba.

Ez azt jelzi, hogy a probléma nem magyarázható kizárólag rossz kórházi gazdálkodással. Lehetnek hatékonysági gondok, pazarló beszerzések vagy helyi menedzsmenthibák, de ha a teljes rendszerben évről évre ugyanaz a hiány termelődik újra, akkor finanszírozási és szerkezeti problémáról is beszélni kell.

Nem lehet minden felelősséget a kórházigazgatókra tolni

A kórházvezetők felelőssége természetesen nem hagyható figyelmen kívül. Egy intézmény gazdálkodását ellenőrizni kell, a rossz döntéseknek pedig lehetnek következményei. De a kórházi adósságspirált nem lehet pusztán igazgatói szinten megoldani.

Ha egy kórház olyan feladatokat lát el, amelyekhez nem kap elég finanszírozást, akkor előbb-utóbb tartozást termel. Ha a bérek, energiaárak, gyógyszerköltségek, eszközárak és karbantartási kiadások gyorsabban nőnek, mint a finanszírozás, akkor a hiány beépül a működésbe.

A büntetés ilyen helyzetben csak részleges válasz. Lehet fegyelmezni, lehet korlátozni, lehet menedzsmenteket cserélni, de ha az alapképlet változatlan marad, az új vezetés is ugyanabba az adósságpályába kerülhet.

Ezért lenne szükség pontos diagnózisra. Meg kell különböztetni, hol van valódi pazarlás, hol van szervezési hiba, hol rossz a finanszírozási szabály, és hol egyszerűen kevesebb pénz jut, mint amennyiből az adott feladat biztonságosan ellátható.

Az új kormány évi 500 milliárdos többletforrást ígér

A Tisza-kormány eddig annyit jelzett, hogy az egészségügyi szektor évente 500 milliárd forint többletforráshoz juthat. Ez jelentős összeg, de nyilvánvaló, hogy nem kizárólag a kórházi adósságok rendezésére megy majd.

Az egészségügyben egyszerre kellene pénzt fordítani a bérekre, a kórházi infrastruktúrára, a klímarekonstrukcióra, a várólisták csökkentésére, a gyógyszeráfa-csökkentésre, a háziorvosi rendszerre, a szakdolgozói bértáblára és a betegbiztonság javítására.

A kórházi adósságprobléma azonban olyan alapgond, amelyet nem lehet sokáig halogatni. Ha az adósság év végére újra 100 milliárd forint körül lesz, akkor a kormány kénytelen lesz dönteni: újabb tűzoltás jön, vagy végre átalakítják a finanszírozási és gazdálkodási rendszert.

Az évi 500 milliárdos többletforrás akkor lehet valódi fordulat, ha nem egyszerűen több pénzt öntenek ugyanabba a lyukas rendszerbe. A pluszforrás mellé átlátható szabályokra, pontos teljesítménymérésre, reális kórházi költségvetésekre és felelős beszerzési rendszerre is szükség lesz.

A beszállítói tartozás ellátásbiztonsági kérdés

A kórházi adósságok egyik legsúlyosabb következménye az ellátásbiztonság kockázata. Ha egy beszállító hosszú ideig nem kap pénzt, dönthet úgy, hogy később csak előre fizetés mellett szállít, szűkíti a kínálatot, vagy egyszerűen nem vállal több kockázatot.

Ez különösen veszélyes olyan területeken, ahol speciális orvostechnikai eszközökről, műtéti anyagokról, implantátumokról vagy diagnosztikai termékekről van szó. Ezek hiánya közvetlenül érintheti a műtétek, kezelések és vizsgálatok elvégzését.

A kórházak működése sok apró, de nélkülözhetetlen beszállítói lánctól függ. Ha ezek közül több meggyengül, az nem feltétlenül látványos összeomlásként jelentkezik, hanem elhalasztott beavatkozásokban, lassabb ellátásban, romló minőségben és növekvő várólistákban.

Ezért a kórházi tartozások rendezése nem pusztán pénzügyi fegyelem kérdése. A betegellátás biztonsága múlik azon, hogy az intézmények kiszámíthatóan és időben tudjanak fizetni azoknak, akik a működésükhöz szükséges eszközöket és szolgáltatásokat biztosítják.

A közvélemény már alig érzékeli a százmilliárdok súlyát

Az elmúlt években a kórházi adósságokról szóló hírek szinte rutinszerűvé váltak. 80 milliárd, 100 milliárd, 130 milliárd forint: a számok újra és újra megjelennek, majd jön egy konszolidáció, és a figyelem átmenetileg elfordul.

Ez veszélyes, mert a közvélemény hozzászokik a rendkívüli állapothoz. Pedig egy egészségesen működő rendszerben nem lenne normális, hogy a kórházak rendszeresen százmilliárdos lejárt tartozást görgetnek maguk előtt.

A probléma azért sem mindig látványos, mert az ellátás nem omlik össze egyik napról a másikra. A kórházi dolgozók, a beszállítók és a betegek együtt viselik a rendszer hibáit: késésekben, hiányokban, feszültségben, elmaradó fejlesztésekben és bizonytalanságban.

A százmilliárdos adósság tehát nem puszta költségvetési absztrakció. Mögötte kifizetetlen számlák, elhalasztott döntések, túlterhelt intézmények és kiszolgáltatott beszállítók állnak.

Átláthatóbb finanszírozásra lenne szükség

A kórházi adósságspirál megszüntetéséhez mindenekelőtt átláthatóbb finanszírozás kellene. Pontosan látni kellene, mennyibe kerül egy-egy intézmény valós működése, milyen feladatokat lát el, milyen betegösszetétellel dolgozik, és hol keletkezik rendszeres hiány.

A jelenlegi gyakorlat egyik problémája, hogy a tartozás utólag mutatja meg azt, amit előre is tudni kellene: a finanszírozás nem elég. Ha a költségvetés tervezésekor nem épülnek be a valós költségek, akkor a hiány nem megszűnik, hanem csak későbbre tolódik.

Egy fenntartható rendszerben a kórházaknak nem kellene beszállítói hitelből működniük. A finanszírozásnak időben, kiszámíthatóan és teljesítményhez igazodóan kellene érkeznie, miközben a gazdálkodást szigorúan, de szakmailag megalapozottan kellene ellenőrizni.

Ez a kettő együtt szükséges. Több pénz önmagában nem elég, ha közben rosszak az ösztönzők és gyenge az ellenőrzés. Szigorúbb kontroll önmagában nem elég, ha a kórházak eleve alulfinanszírozott feladatokat látnak el.

A Tisza-kormány egyik legnehezebb egészségügyi öröksége

A kórházi adósságállomány az új kormány egyik legnehezebb egészségügyi öröksége. Nem látványos, mint egy lerobbant kórterem vagy egy elromlott klíma, de a rendszer mélyében folyamatosan rontja az ellátás stabilitását.

A Tisza-kormány az elmúlt hetekben őszinte beszédet, transzparenciát és évi 500 milliárd forintos pluszforrást ígért az egészségügynek. A kórházi adósságprobléma megoldása megmutathatja, hogy ez a fordulat mennyire lesz rendszerszintű.

Ha az új kabinet csak a korábbi gyakorlatot folytatja, vagyis év végén újabb adósságkonszolidációt hajt végre, akkor átmenetileg csökkenhet a nyomás, de a probléma újraindul. Ha viszont a finanszírozási szabályokhoz, a beszerzésekhez, a kórházi gazdálkodáshoz és az intézményi struktúrához is hozzányúl, akkor valódi változás kezdődhet.

A kérdés most az, hogy a kormány képes-e a százmilliárdos „hitelkártya” logikáját felszámolni. Mert amíg a kórházak működését a beszállítók kénytelenek meghitelezni, addig az egészségügy pénzügyi helyzete nem rendezett, csak időről időre átmenetileg el van fedve.

A betegek érdeke a stabil, kiszámítható rendszer

A kórházi adósságok ügye végső soron a betegekről szól. A finanszírozási zavarok, a beszállítói tartozások és a késedelmes állami beavatkozások mind hatással lehetnek arra, milyen gyorsan, milyen minőségben és milyen biztonsággal kapnak ellátást.

A betegeknek nem adósságkonszolidációkra, hanem működő kórházakra van szükségük. Olyan rendszerre, amelyben a műtéthez rendelkezésre áll az eszköz, a vizsgálathoz az anyag, az osztály működéséhez az alapfelszerelés, és a beszállító nem hónapokkal később jut a pénzéhez.

A kórházi adósságspirál megszüntetése ezért nem technokrata pénzügyi részletkérdés. Ez az egészségügyi biztonság egyik alapfeltétele.

A Tisza-kormány most félig üres, százmilliárdos hitelkártyát örökölt az előző rendszertől. Az igazi feladat azonban nem az, hogy időnként újra feltöltse ezt a kártyát, hanem az, hogy végre olyan finanszírozási rendszert építsen, amelyben a kórházak nem tartozásokból, hanem kiszámítható, átlátható és felelős gazdálkodásból működnek.

MNO – Magyar News Online

 Fotó: Kovács Márton / MTI

Magyar News Online: A valóság, első kézből

A Magyar News Online a hiteles tájékoztatás és a független újságírás elkötelezett hírportálja. Nap mint nap azon dolgozunk, hogy olvasóink valós, torzítatlan híreket kapjanak az ország és a világ eseményeiről. Ahhoz, hogy ez így is maradjon szükségünk van az Ön TÁMOGATÁSÁRA is, amit ITTtehet meg.

Célunk, hogy mentesek maradjunk a propagandától, és a tiszta tényeket, valamint objektív elemzéseket helyezzük előtérbe. Olvasóink elsőként értesülhetnek politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális hírekről – mindezt megbízható, alapos források alapján.