Lázár János már 2025 decemberében arról beszélt, hogy az Orbán-kormányok hibát követtek el, amikor az előző tíz évben nem építettek nagy, valódi vízvisszatartásra alkalmas tározókat Magyarországon. Az építési és közlekedési miniszter az Országgyűlés Fenntartható fejlődés bizottságának meghallgatásán tarthatatlannak nevezte azt a gyakorlatot, hogy az ország több édesvizet enged ki, mint amennyi beérkezik. Kijelentései különösen aktuálissá váltak azután, hogy a HungaroMet mérései szerint az Alföldön, a Mezőföldön és a Kisalföld jelentős részén rendkívül súlyos talajszárazság alakult ki. A vízügyi statisztikák alapján 2021 januárja óta hét Balaton vízmennyiségének megfelelő készlet tűnt el a magyarországi talajokból, ennek pótlását pedig a szakemberek a korábbi módszerekkel már lehetetlen feladatnak tartják. Lázár szerint a kormánynak nem volt következetes, vidékfejlesztési és agráripari szempontokat egyaránt figyelembe vevő vízgazdálkodási politikája.

Rendkívül kevés víz maradt a talajban

A HungaroMet mérései szerint Magyarország több nagy mezőgazdasági térségében kritikusan alacsony a talaj nedvességtartalma. Az Alföldön, a Mezőföldön és a Kisalföld jelentős részén a felső félméteres talajrétegben a növények számára hasznosítható víztartalom aránya a 20 százalékot sem éri el.

A helyzet a mélyebb talajrétegekben sem sokkal kedvezőbb, mivel a felső egy méter nedvességtartalma is több térségben 30 százalék alatt marad. Ez azt jelenti, hogy nem csupán a felszín száradt ki, hanem a növények gyökérzónájában is tartós és súlyos vízhiány alakult ki.

A mostani állapot nem egyetlen száraz időszak következménye, hanem hosszabb ideje tartó vízveszteség eredménye. A vízügyi adatok alapján 2021 januárja óta hét Balaton vízmennyiségének megfelelő készlet hiányzik a magyarországi talajokból.

A korábbi módszerekkel már nem lehet pótolni a hiányt

A vízügyi szakemberek szerint ekkora mennyiségű víz pótlása a korábban alkalmazott módszerekkel már nem reális. A hagyományos vízelvezetésre és árvízvédelemre épülő rendszer nem alkalmas arra, hogy a csapadékosabb időszakokban elegendő vizet tartson vissza a szárazabb hónapokra.

A probléma súlyosságát mutatja az a tanulmány is, amely szerint az Alföld jelentős részén fel kellene hagyni a hagyományos szántóföldi növénytermesztéssel. Az elemzés arra jutott, hogy egyes térségekben a jelenlegi mezőgazdasági gyakorlat a megváltozott vízellátási és éghajlati viszonyok mellett hosszabb távon nem tartható fenn.

Ez különösen érzékeny kérdés Magyarországon, ahol az Alföld hosszú időn keresztül a szántóföldi termelés egyik legfontosabb területe volt. A vízhiány azonban egyre több helyen kérdőjelezi meg, hogy ugyanazokat a növényeket és ugyanazokkal a módszerekkel lehet-e továbbra is gazdaságosan termeszteni.

Lázár János kormányzati hibáról beszélt

Lázár János a parlamenti bizottság tavaly decemberi ülésén egyértelműen kijelentette, hogy a kormány hibát követett el. A miniszter szerint tíz évvel korábban kellett volna elkezdeni a nagy víztározók megépítését, amelyek valóban alkalmasak lennének az országba érkező édesvíz visszatartására.

„Az az őrültség, hogy kiengedjük az édesvizet, sokkal többet, mint ami az országba bejön, ez egy tarthatatlan dolog, és a kormány hibát követett el, amikor nem épített nagy víztározókat tíz évvel ezelőtt” – mondta Lázár János. Hozzátette, hogy Magyarországon jelenleg elsősorban árvízvédelmi tározók működnek, ezek azonban vízvisszatartásra nem alkalmasak.

A miniszter szerint a jelenlegi tározók más feladatra készültek, ezért nem képesek megoldani az aszályos időszakok problémáját. Elismerte, hogy a víz hosszú távú megőrzésére alkalmas infrastruktúra kiépítése elmaradt, miközben az ország egyre súlyosabb szárazsággal szembesül.

Egy Balatonnyi édesvíz távozik az országból

Lázár János a meghallgatáson azt is kijelentette, hogy egy Balatonnyi édesvíz távozik úgy Magyarországról, hogy azt nem sikerül megfelelően visszatartani. A miniszter ezt különösen súlyos mulasztásnak nevezte egy olyan világban, ahol más térségekben az ivóvízért és az édesvízkészletekért komoly konfliktusok alakulnak ki.

Úgy fogalmazott, hogy a kormánynak nem volt következetesen végigvitt, a vidékfejlesztési és agráripari szempontokat is figyelembe vevő döntése. Elismerte, hogy ezen a területen minden érintett adós maradt a megoldással.

Lázár ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy a problémáról régóta sokan és sokat beszélnek, de ebből kevés gyakorlati változás következett. Saját példáját is arra használta, hogy érzékeltesse: önmagában a helyzet felismerése és nyilvános kimondása nem eredményez automatikusan valódi intézkedéseket.

Az ország és a politika is kettészakadt a vízgazdálkodás ügyében

A miniszter szerint a vízgazdálkodásról a Fideszen és a kormányzati körökön belül is sok vita zajlott, de nem alakult ki egységes megközelítés. Úgy látta, hogy az ország és a politika is kettészakadt abban a kérdésben, milyen módszerekkel kellene alkalmazkodni a szárazodáshoz.

Lázár külön kitért a Homokhátság helyzetére, ahol szerinte nincs értelme mindenáron fenntartani a szántóföldi növénytermesztést. Azt mondta, homokos talajon nem lehet eredményesen kukoricát termeszteni, ezért egyes területeket inkább vissza kellene adni a tájnak.

A miniszter úgy fogalmazott, hogy a Homokhátságon a szántóföldi termelés erőltetése teljesen esélytelen és kidobott költség. Szerinte önmagában az sem jelent megoldást, ha vizet vezetnek a homokos területekre, mert attól még nem válik fenntarthatóvá a jelenlegi mezőgazdasági szerkezet.

Más megoldás kell a Homokhátságon és Hajdú-Biharban

Lázár János szerint nem lehet ugyanazt a víz- és agrárpolitikát alkalmazni az ország minden részén. A Homokhátság homokos területei és a jó minőségű hajdú-bihari termőföldek eltérő adottságokkal rendelkeznek, ezért különböző megoldásokat igényelnek.

A miniszter példaként említette, hogy kukoricát homoktalajon nem érdemes termeszteni, miközben negyven aranykoronás termőföldön továbbra is lehet létjogosultsága ennek a növénynek. Ezzel arra utalt, hogy a mezőgazdasági termelést sokkal szorosabban kellene a helyi természeti adottságokhoz igazítani.

A vízvisszatartás önmagában tehát nem mindenütt ugyanazt jelenti. Egyes térségekben nagyobb tározókra és öntözési lehetőségekre lehet szükség, máshol viszont a tájhasználat teljes átalakítása válhat elkerülhetetlenné.

Egységes vidékfejlesztési irányításra lett volna szükség

Lázár szerint a problémát egy olyan vidékfejlesztési minisztérium kezelhette volna hatékonyabban, amely egy helyen fogja össze a vízgazdálkodást, az élelmiszeripart és a teljes agrárportfóliót. Megítélése szerint csak ilyen szervezeti keretben lehetett volna térségenként eltérő, célzott megoldásokat kialakítani.

A miniszter úgy látta, hogy a jelenlegi feladatok túl sok intézmény és szakpolitikai terület között oszlanak meg. Emiatt nehezebb egységes döntéseket hozni arról, hol kell vizet visszatartani, milyen mezőgazdasági tevékenységet érdemes támogatni, és mely területeken kell teljesen új tájhasználatra áttérni.

A javasolt szervezeti megoldás lényege az lett volna, hogy a vízügyi és agrárpolitikai döntések ne egymástól elkülönülve szülessenek meg. Lázár szerint csak így lehetett volna valóban szegmentált, a helyi adottságokhoz igazított politikát folytatni.

„A teljes megsemmisülés felé haladunk”

Lázár János a meghallgatáson rendkívül súlyosnak nevezte a kialakult helyzetet. Úgy fogalmazott, hogy Magyarország „a teljes megsemmisülés felé halad”, miközben olyan földrajzi és természeti jelenségek jelentkeznek, amelyek brutális aggodalomra adnak okot.

A kijelentés azt mutatja, hogy a miniszter már tavaly év végén is rendszerszintű válságként értékelte a szárazodást. Nem egyetlen rossz termésről vagy átmeneti aszályról beszélt, hanem olyan hosszú távú folyamatról, amely egész térségek mezőgazdaságát és élhetőségét alakíthatja át.

A mostani HungaroMet-adatok alapján a talaj vízhiánya azóta is rendkívül súlyos maradt. A felső talajrétegek kiszáradása és a több Balatonnyi eltűnt vízkészlet azt jelzi, hogy a korábban megfogalmazott figyelmeztetések mögött valós és egyre mélyülő probléma áll.

A korábbi kormányok felelőssége is felmerül

Lázár János nyilatkozatának különös súlyt ad, hogy nem ellenzéki politikusként, hanem az Orbán-kormány minisztereként beszélt a kormány hibájáról. Egyértelműen azt mondta, hogy a nagy víztározók megépítésének elmulasztása olyan döntés volt, amelynek következményei ma már közvetlenül érzékelhetők.

A miniszter nem kizárólag az időjárást vagy a klímaváltozást tette felelőssé. Azt is elismerte, hogy hiányzott az a következetes állami politika, amely a rendelkezésre álló édesvizet hosszabb időre megőrizte volna, és a mezőgazdaságot a megváltozott körülményekhez igazította volna.

A jelenlegi aszályhelyzet így nem csupán természeti válságként, hanem több évnyi elmaradt beruházás és stratégiai döntés következményeként is értelmezhető. Lázár korábbi kijelentései alapján maga az Orbán-kormány egyik minisztere is elismerte, hogy a szükséges intézkedések egy része legalább egy évtizedet késett.

MNO – Magyar News Online

Fotó: MTI

Olvasson hiteles híreket Magyarországról, független forrásból!

A Magyar News Online független magyar hírportál, amelynek célja, hogy közérthető, pontos és pártatlan tájékoztatást nyújtson a hazai és nemzetközi eseményekről.

Függetlenségünkből nem engedünk. Tartalmainkat nem politikai pártok, gazdasági érdekcsoportok vagy más külső szereplők elvárásai alapján készítjük. Szerkesztőségünk önállóan dönt arról, mely ügyekkel foglalkozik, és azokat milyen szempontok szerint mutatja be.

Hiszünk abban, hogy a hiteles sajtó alapja az ellenőrzött információ, a többoldalú tájékoztatás és az átlátható működés. Arra törekszünk, hogy olvasóink megbízható, kritikus és kiegyensúlyozott képet kapjanak a világ történéseiről.

A Magyar News Online olyan újság kíván lenni, amelynek tartalmát nem a hatalmon lévők vagy gazdasági szereplők diktálják, hanem a tények, a szakmai szempontok és az olvasók hiteles tájékoztatásának igénye határozza meg.