Máté Gábor, a Katona József Színház korábbi igazgatója az Ördögkatlan fesztiválon beszélt arról, miért nem maradt a teátrumban vezetői távozása után, hogyan látja az elmúlt tizenhat év színházi közegét, és miként viszonyul azokhoz a szakmai konfliktusokhoz, amelyek az utóbbi időszakban meghatározták a magyar színházi életet. Veiszer Alinda beszélgetésén szóba került Eszenyi Enikő helyzete, a Színház- és Filmművészeti Egyetem átalakítása, a rendezői hatalom kérdése, valamint Máté saját, korábban sokáig elutasított viszonya a pszichológiai segítséghez is. A rendező arról is beszélt, hogy jelenleg négy különböző produkcióra készül, és könyvet ír tizenöt éves igazgatói időszakáról. Saját pályáját önkritikusan értékelve azt mondta, nem tartja magát igazgatónak való embernek, mégis másfél évtizeden át vezette a Katonát.

Nem akart beosztottként visszamenni a Katonába

Máté Gábor azzal indokolta távozását a Katona József Színházból, hogy szerinte nem lehet egyszerűen visszatérni beosztottként oda, ahol az ember korábban vezető volt. Úgy fogalmazott: „Ott nem lehetsz beosztott, ahol te voltál a főnök”, ezért az igazgatói korszak lezárásával számára a társulati jelenlét is véget ért.

A rendező ugyanakkor nem vonult vissza a szakmától, jelenleg négy különböző előadás előkészítésén dolgozik. A József Attila Színházból Nemcsák Károly még tavaly ősszel kereste meg egy rendezési felkéréssel, amelyet Máté saját elmondása szerint örömmel fogadott.

„Magamat miért fosszam meg attól a jó érzéstől, hogy nekem valaki örül?”

A Nemcsák Károlytól érkező megkeresés kapcsán Máté arról beszélt, hogy nem akarja önmagát megfosztani attól az érzéstől, amikor valaki szakmailag számít rá. A felkérés számára annak a jele volt, hogy továbbra is van helye és dolga a színházi életben.

Az elmúlt tizenhat évről ugyanakkor azt mondta, hogy sok mindent megbocsát, de nem felejt el. Különösen meglepőnek tartotta, mire voltak képesek egyes kollégái a politikai és intézményi konfliktusok idején.

Az SZFE ügyét sem felejtette el

Máté példaként említette azokat a színházi embereket, akik aláírták azt a nyílt levelet, amely támogatta a Színház- és Filmművészeti Egyetem átalakítását. Elmondása szerint volt olyan helyzet, amikor egy ilyen kollégával kellett volna együtt dolgoznia, de inkább kivonult a helyzetből.

A rendező ezzel együtt nem arról beszélt, hogy szakmailag végleg ki kellene rekeszteni azokat, akikkel korábban komoly konfliktusai voltak. Sokkal inkább azt hangsúlyozta, hogy a múlt eseményeit nem lehet egyszerűen kitörölni, még akkor sem, ha az ember idővel képes megbocsátani.

Eszenyi Enikő ügyében túlzónak tartja a további büntetést

A beszélgetés során szóba került Eszenyi Enikő is, akinek egyik tervezett rendezését korábban levették a debreceni Csokonai Nemzeti Színház műsoráról. Máté ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy szerinte Eszenyi már megkapta a maga büntetését azzal, hogy elveszítette a Vígszínház vezetését.

A rendező szerint a magyar színházi élet nincs olyan helyzetben, hogy egy ekkora tehetséget egyszerűen kiszorítson a pályáról. Úgy fogalmazott: ha valakitől korábban bocsánatkérést vártak, és a következmények is bekövetkeztek, akkor felmerül a kérdés, meddig kell még tovább büntetni.

Máté szerint a színházi közeg maga is termeli a konfliktusokat

Máté arról is beszélt, hogy szerinte a színházi hierarchia természetéből fakadóan sok olyan helyzetet hoz létre, amelyben a rendezői akarat kerül előtérbe. Úgy látja, hogy az újabb generációk már másként viszonyulnak ehhez, és valódi változás történt a szakmában.

Azt ugyanakkor hangsúlyozta, hogy sok minden értelmezés kérdése. A színház hagyományosan olyan közeg, ahol a rendező elképzelése dominál, és ebből könnyen kialakulhatnak olyan hatalmi helyzetek, amelyeket ma már jóval kritikusabban ítél meg a szakma és a közvélemény.

„Alig volt olyan színészi momentum az életemben, amibe szívesen belementem”

Máté saját színészi tapasztalatairól is önkritikusan beszélt. Azt mondta, alig volt olyan helyzet a pályáján, amelybe szívesen ment volna bele, és példaként említette, amikor 65 éves korában meztelenül kellett színpadra állnia.

Elmondása szerint ezt nem azért vállalta, mert különösebben vágyott rá, hanem mert a színészi alázat részének tekintette. Innen jutott el ahhoz a megállapításhoz, hogy a színházi kultúra sokat változott, és régen a büfékben gyakran olyan dolgokon nevettek, amelyekért ma már akár büntetés is járhat.

Két évig járt pszichiáterhez a DK-jegybotrány után

A beszélgetés egyik személyesebb része a Katona József Színház egyik korábbi botrányához kapcsolódott. Máté elmondta, hogy két éven keresztül járt pszichiáterhez azután, hogy kiderült: a Demokratikus Koalíció tagjai kedvezményes jegyeket vásárolhattak a színházban.

A rendezőt saját bevallása szerint egyszerre viselte meg az, hogy nem tudott a kedvezményrendszerről, és az is, ahogyan az ügy után a nyilvánosságban kezelték. Különösen rosszul érintette, hogy egy Gyurcsány Ferenccel közös mémbe szerkesztették, amely nyomtatásban is megjelent.

Sokáig ellenezte a pszichológiai segítséget

Máté korábban kifejezetten pszichológiaellenesnek tartotta magát. Azt gondolta, hogy a színészi pálya önmagában is lehetőséget ad arra, hogy az ember a szerepein keresztül dolgozza fel saját problémáit.

Azóta azonban jelentősen árnyaltabb lett a véleménye erről. Saját tapasztalata alapján már nem gondolja úgy, hogy minden lelki nehézség megoldható pusztán a színpadi munka segítségével.

A NER alatt egy ideig kiszámíthatóbb volt a színház finanszírozása

Máté a színházi finanszírozásról is beszélt, és azt mondta, hogy a NER időszakában egy ideig anyagilag kiszámítható volt intézményt vezetni. Megfogalmazása szerint a színházak tudták, mekkora összeggel számolhatnak, és ezt a pénzt jellemzően meg is kapták.

A jelenlegi rendszert ugyanakkor szerinte mindenképpen újra kell gondolni. Arra azonban nem vállalkozott, hogy kész megoldást adjon arra, milyen finanszírozási modell lenne hosszú távon megfelelő a magyar színházi élet számára.

Könyvet ír tizenöt év igazgatói tapasztalataiból

Máté jelenleg Szegő Jánossal dolgozik egy könyvön, amely a Katona József Színház élén töltött tizenöt év történetét dolgozza fel. A kötet alapját azok a valódi naplók adják, amelyeket Máté igazgatói időszaka alatt vezetett.

A rendező szerint ezeknek az éveknek az újraolvasása ma is komoly érzelmi terhet jelent számára. Úgy fogalmazott, hogy a korabeli konfliktusok és „tébolyok” felidézésétől még most is nagyon rossz állapotba tud kerülni.

Azt mondja, nem volt igazgatónak való

Máté saját vezetői pályájáról meglehetősen keményen fogalmazott. Azt mondta, szerinte valójában nem volt igazgatónak való ember, mégis tizenöt évig látta el ezt a feladatot.

Ez az önértékelés jól illeszkedik ahhoz, ahogyan a Katonából való távozását és a jelenlegi szakmai helyzetét is látja. A vezetői korszak lezárult, de rendezőként továbbra is aktív, és a következő időszakban több színházban is dolgozik majd.

MNO ARCÉL

MNO – Magyar News Online

Fotó: wikipédia

Olvasson hiteles híreket Magyarországról, független forrásból!

A Magyar News Online független magyar hírportál, amelynek célja, hogy közérthető, pontos és pártatlan tájékoztatást nyújtson a hazai és nemzetközi eseményekről.

Függetlenségünkből nem engedünk. Tartalmainkat nem politikai pártok, gazdasági érdekcsoportok vagy más külső szereplők elvárásai alapján készítjük. Szerkesztőségünk önállóan dönt arról, mely ügyekkel foglalkozik, és azokat milyen szempontok szerint mutatja be.

Hiszünk abban, hogy a hiteles sajtó alapja az ellenőrzött információ, a többoldalú tájékoztatás és az átlátható működés. Arra törekszünk, hogy olvasóink megbízható, kritikus és kiegyensúlyozott képet kapjanak a világ történéseiről.

A Magyar News Online olyan újság kíván lenni, amelynek tartalmát nem a hatalmon lévők vagy gazdasági szereplők diktálják, hanem a tények, a szakmai szempontok és az olvasók hiteles tájékoztatásának igénye határozza meg.