Krasznahorkai László Nobel-díjas író szerint a magyar közvélemény túl gyorsan és méltánytalanul kezdte bírálni a Tisza-kormányt az áprilisi választás után. A Partizánnak adott kétórás életútinterjúban Magyar Pétert „fáklyás emberként” írta le, miközben hangsúlyozta, hogy nem politikusként tekint rá. Krasznahorkai beszélt az ügynökaktákról, Orbán Viktor neki írt leveléről, Nádas Péter haláláról, a Nobel-díj utáni tapasztalatairól, Tarr Béláról és a magyar társadalom erkölcsi kompromisszumairól is. A beszélgetésben több kemény politikai és kulturális véleményt fogalmazott meg, de saját állításait gyakran iróniával és önreflexióval árnyalta. A kapitalizmus végét is szóba hozta, valamint saját írói módszeréről, hiúságáról és halálképéről is vallott, és a barátságról beszélt.

Két órán át beszélt életéről, irodalomról és Magyarországról

Krasznahorkai László hosszú életútinterjút adott Gulyás Mártonnak a Partizánban. A beszélgetésben az író pályájának szinte minden fontosabb korszakát érintették: szóba kerültek fiatalkori élményei, katonai szolgálata, az államszocializmus idején szerzett tapasztalatai, írói módszere, Tarr Bélával való együttműködése és a Nobel-díj utáni időszak is.

Krasznahorkai 2025-ben kapta meg az irodalmi Nobel-díjat. A Svéd Akadémia indoklása szerint a díjat olyan „meggyőző és látnoki életművéért” ítélték neki, amely az apokaliptikus terror közepette is megerősíti a művészet erejét.

A Partizán-beszélgetés hangvételét maga Krasznahorkai foglalta össze azzal, hogy „szinte semmit sem fejezek be”, és arra kérte Gulyás Mártont, próbáljon figyelni, mert könnyen elkalandozik. A kétórás interjú valóban folyamatosan váltott személyes emlékek, irodalmi kérdések, politika és filozófiai gondolatok között.

Magyar Pétert „fáklyás embernek” nevezte

A politikai témák közül Magyar Péter és a 2026-os választás kapta az egyik legnagyobb figyelmet. Krasznahorkai azt mondta, Magyar Pétert és talán a környezetében néhány embert „vátesznek” lehet nevezni, amit úgy magyarázott: olyan emberről beszél, aki „fáklyás ember a sötétben”.

Az író ugyanakkor külön hangsúlyozta, hogy nem klasszikus politikai szereplőként tekint Magyarra, és azt is hozzátette, hogy magától talán nem használta volna rá a „vátesz” kifejezést. Szerinte inkább az történt, hogy Magyarországon kialakult egy olyan társadalmi közhangulat, amelyben szükség volt egy szikrára ahhoz, hogy korábban elképzelhetetlennek tartott politikai változás valós lehetőséggé váljon.

Krasznahorkai saját értelmezésében az áprilisi választási eredmény mögött nem egyszerűen pártpolitikai átrendeződés állt. Úgy fogalmazott, amit látott, az számára inkább „népharag” volt, mint hagyományos választási folyamat. Ez az író politikai értékelése, nem pedig a választás jellegére vonatkozó független ténymegállapítás.

„Méltánytalanok a magyarok a Tisza-kormánnyal”

Krasznahorkai azt mondta, különösen bosszantották azok a vélemények, amelyek már közvetlenül az április 12-i választás után elkezdték bírálni Magyar Pétert és az új kormányt.

„Méltánytalanok a magyarok a Tisza-kormánnyal” – fogalmazott. Egy másik ponton azt kérdezte a kormány korai kritikáira reagálva: „Normálisak vagyunk? Hát miért nem örülünk még mindig?”

Ezek Krasznahorkai személyes politikai véleményét tükrözik. A Tisza-kormány teljesítményének megítélése politikai vita tárgya, és az új kabinet működésével kapcsolatban támogatói és bírálói egyaránt eltérő értékeléseket fogalmaznak meg.

Az író szerint azonban a rendszerváltás lehetőségének önmagában nagyobb súlya van annál, mint hogy néhány hónappal később már kizárólag az új kormány hibáiról beszéljenek.

Orbán Viktor Nobel-díj utáni reakciója sértette

Krasznahorkai részletesen beszélt arról is, hogyan élte meg a Nobel-díj utáni politikai és sajtóreakciókat. Külön felidézte Orbán Viktor akkori miniszterelnök egyik bejegyzését, amelyben a politikus arra utalt, hogy éppen Gyulára tart, „ahol az első gyulai Nobel-díjas született”. Krasznahorkai ezt saját elmondása szerint „végtelenül sértőnek” érezte.

Az író azt is elmondta, hogy később levélváltás alakult ki közte és Orbán között. Orbán első levelét formálisnak nevezte, míg a saját válaszát emelkedettebb hangvételűnek írta le.

Krasznahorkai szerint Orbán még válaszolt erre, de az író úgy érezte, a levél „már nem volt azon a szellemi magaslaton”, amelyet korábban a volt miniszterelnökhöz társított. A levelek pontos tartalmát azonban nem ismertette, így ezekről csak Krasznahorkai saját beszámolója alapján lehet tudni.

Az ügynökakták nyilvánosságra hozatala sem különösebben érdekli

Az interjúban előkerült az ügynökakták tervezett nyilvánosságra hozatala is. Krasznahorkai felidézte, hogy amikor fiatalon először megpróbálta elhagyni Magyarországot, egy rendőrségi kihallgatás során jött rá arra, hogy ismerősei közül többen jelenthettek róla.

Egy gyulai barátjáról később megtudta, hogy besúgó volt, de emiatt nem szakította meg vele a kapcsolatot, és állítása szerint soha nem is szembesítette azzal, amit megtudott róla.

Krasznahorkai azt mondta, ha az akták megnyitása után további személyekről derülne ki, hogy jelentettek róla, az már nem különösebben érdekelné. Az árulásról ugyanakkor általánosságban rendkívül keményen fogalmazott: szerinte olyan bűnről van szó, amelynek már „semmilyen mélye nincs tovább”.

Egy időben attól félt, hogy amit megír, az valóra válik

Az írói pálya furcsa, személyes félelmeiről is beszélt. Krasznahorkai elmondása szerint pályája közepén egy időre attól kezdett tartani, hogy azok az események, amelyeket megír, később valóban bekövetkeznek.

Ma már gyerekesnek tartja ezt az elképzelést, de akkor annyira komolyan vette, hogy volt olyan szöveg, amelyet inkább megsemmisített. Úgy gondolta, ha valamit nem ír meg, talán a valóságban sem következik be.

Saját munkamódszeréről azt mondta, valójában soha nem akart dolgozni. Amikor azonban időnként elővette valamelyik korábbi könyvét, mindig talált benne valamit, amit hibának érzett, és ez a bosszúság végül arra ösztönözte, hogy új könyvbe kezdjen.

Nádas Péter halálával szerinte egy irodalmi korszak ért véget

Nádas Péter augusztusi halála is fontos témája volt az interjúnak. Krasznahorkai korábban röviden úgy reagált pályatársa halálára, hogy „egy korszak ment el”.

A Partizánban részletesebben elmagyarázta, mire gondolt. Értelmezése szerint az a nagy irodalmi korszak zárult le Nádas halálával, amelynek gyökerei még az 1945 előtti magyar és európai prózahagyományhoz kötődtek, és amelyben a konzervatív prózafelfogás, illetve az azzal szemben álló avantgárd közötti feszültség meghatározó volt.

Nádas Péter augusztus 26-án, 83 éves korában halt meg gombosszegi otthonában. Életművének legismertebb darabjai közé tartozik az Emlékiratok könyve és a Párhuzamos történetek.

Tarr Bélával is voltak komoly vitái

A beszélgetésben többször szóba került Tarr Béla, akivel Krasznahorkai hosszú időn keresztül dolgozott együtt. A Partizán egy különleges archív felvételt is mutatott: egy másfél perces, néma amatőr kisfilmet, amelyet Tarr még fiatalon készített, és amelyben maga a rendező is feltűnik egy dobfelszerelés mögött.

Krasznahorkai elmondása szerint a Tarral való kapcsolatuk nem mindig volt konfliktusmentes. Különösen A londoni férfi forgatása idején alakult ki közöttük vita, amikor az első felvételek megtekintése után Krasznahorkai azt mondta a rendezőnek, hogy szerinte sem azt a filmet, sem a következőt nem kellene elkészítenie.

Tarr későbbi, A torinói ló című filmjének forgatókönyvét már nélküle írta meg. Krasznahorkai az interjúban ironikusan megjegyezte: lehet, hogy hamarabb ki kellett volna őt zárni a forgatásokból, mert szerinte éppen A torinói ló lett Tarr életművének legjobb filmje.

Keserűen beszélt a magyarok kompromisszumairól

Krasznahorkai a magyar társadalomról is keményen fogalmazott. Szerinte keserűségének egyik fő forrása az, hogy az emberek bizonyos élethelyzetekben erkölcsi kompromisszumokat kötnek, és az első gyáva kompromisszum után fokozatosan romlik a morális ellenállásuk.

Azt mondta, szerinte a magyarokban kevéssé van jelen az a hajlandóság, hogy először saját magukban keressék annak okát, miért kerültek egy adott helyzetbe. A magyar történelem vereségeire gondolva pedig nem büszkeséget, hanem inkább keserűséget érez.

Az interjúban provokatívan azt is mondta, hogy „bevezetné a szegénységet Magyarországon, legalább tíz évre”. Ezt a kijelentést tágabb erkölcsi gondolatmenetének részeként fogalmazta meg, nem konkrét gazdaságpolitikai javaslatként.

A Nobel-díj sok mindent megváltoztatott, szerinte őt nem

Krasznahorkai arról is beszélt, milyen hatással volt életére a Nobel-díj. Azt mondta, valóban rengeteg minden megváltozott körülötte, de ő maga „nagyjából ugyanaz” maradt.

A Nobel-díj hivatalos indoklása az író látnoki életművét és a művészet erejének fenntartását emelte ki. Krasznahorkai decemberben Stockholmban át is vette a díjat, Nobel-előadásában pedig többek között a reményről, az emberi méltóságról, lázadásról és az általa metaforikusan megidézett angyalokról beszélt.

Az interjúban ugyanakkor arról is beszélt, nehezen tud mit kezdeni azzal a helyzettel, hogy ugyanabban a Nobel-díjas írói sorban szerepel, mint például William Faulkner. Saját hiúságáról sem próbált kedvezőbb képet festeni: azt mondta, nagyon hiú embernek tartja magát, még akkor is, ha igyekszik ezt kerülni.

„A kapitalizmusnak befellegzett”

A beszélgetés a kultúrán és a magyar politikán túl társadalomfilozófiai kérdéseket is érintett. Krasznahorkai egy ponton kategorikusan úgy fogalmazott: „A kapitalizmusnak befellegzett.”

Nem dolgozott ki részletes gazdasági alternatívát, a kijelentés inkább annak a szélesebb gondolatmenetnek volt része, amelyben a modern társadalom állapotáról, a hatalomról, az erkölcsi hanyatlásról és a posztkapitalista korszak lehetőségéről beszélt.

A Nobel-díjas író az interjú végére sem lett kevésbé személyes vagy szokatlan. Beszélt arról, hogy egy következő életében talán kristályokkal szeretne foglalkozni, a barátságról azt mondta, egy valódi barátság „majdnem örök”, a halált pedig saját megfogalmazása szerint „vegyileg” látja.

A kétórás beszélgetés így egyszerre lett irodalmi életútinterjú, politikai reflexió és személyes önportré. Krasznahorkai Magyar Péterről és a Tisza-kormányról tett kijelentései várhatóan külön is vitákat keltenek, miközben az interjú jelentős része jóval messzebbre ment a napi politikánál: az írás, a barátság, az árulás, a siker, a halál és az emberi gyengeség kérdéseihez tért vissza újra és újra.

MNO – Magyar News Online

Fotó: Partizán képernyőfotó

Olvasson hiteles híreket Magyarországról, független forrásból!

A Magyar News Online független magyar hírportál, amelynek célja, hogy közérthető, pontos és pártatlan tájékoztatást nyújtson a hazai és nemzetközi eseményekről.

Függetlenségünkből nem engedünk. Tartalmainkat nem politikai pártok, gazdasági érdekcsoportok vagy más külső szereplők elvárásai alapján készítjük. Szerkesztőségünk önállóan dönt arról, mely ügyekkel foglalkozik, és azokat milyen szempontok szerint mutatja be.

Hiszünk abban, hogy a hiteles sajtó alapja az ellenőrzött információ, a többoldalú tájékoztatás és az átlátható működés. Arra törekszünk, hogy olvasóink megbízható, kritikus és kiegyensúlyozott képet kapjanak a világ történéseiről.

A Magyar News Online olyan újság kíván lenni, amelynek tartalmát nem a hatalmon lévők vagy gazdasági szereplők diktálják, hanem a tények, a szakmai szempontok és az olvasók hiteles tájékoztatásának igénye határozza meg.